Matematikai Lapok 1974/1-2. [antikvár]

RAPCSÁK ANDRÁS 60 ÉVES MERZA JÓZSEF Meglepetésként ért a Matematikai Lapok szerkesztő bizottságának az a megtisztelő kérése, hogy a Lapok hasábjain köszöntsem a hatvanéves Rapcsák Andrást, mivel még egészen közelinek tűnt az az őszi nap, amikor először láthattam őt. Pedig már huszonöt éve annak, hogy 1951 szeptemberében mint elsőéves tanárjelölt hallgattam analízis előadásait, amelyeket — helyszűke miatt — az egyetem aulájában tartott. A megnövekedett létszámú hallgatóság számára nem volt elegendő tanterem, ezért az órákat, gyakorlatokat, szemináriumokat tanszéki könyvtárakban, laboratóriumokban, rektori tanácsteremben, s más, rendelkezésre álló helyen tartották. így történt, hogy Rapcsák András azokon a bizonyos őszi napokon 70—80 matematika— fizika szakos és körülbelül feleannyi fizika—matematika szakos hallgatót vezetett be az aula napfényben úszó hatalmas termében a differenciál- és integrálszámítás elemeibe. A harmincas éveinek közepén járó Rapcsák András azon a nyáron, 1951 júniusában lett végérvényesen a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem oktatója. Előtte, 1949 szeptemberétől, közel két évig az egri Pedagógiai Főiskola tanára volt, s Egerből járt át Debrecenbe, hogy az Analízis I és Analízis II előadásokat megtartsa. Debrecenbe való visszajutásával a háború és egy súlyos betegség által megnehezített életútja nyugvópontra jutott. Melyek voltak ennek az útnak a fonto-sabb állomásai? Rapcsák András 1914. december 12-én született Hódmezővásárhelyen. A tehetséges diák a helybeli gimnázium elvégzése után, 1933-ban kezdte meg tanulmányait a szegedi tudományegyetemen. Az egyetemi évek, sajnos, nem voltak zavartalanok. 19 éves korában első ízben jelentkeztek nála egy súlyos betegség tünetei. Az akkor még kevéssé ismert csontbetegség gyógyítási módjáról senki sem tudott, s az orvosok azt tanácsolták: ha életben akar maradni, amputáltassa fél lábát. A makacs fiatalember szervezete három évig birkózott a betegséggel, míg — operáció nélkül — stabil egyensúlyi helyzet alakult ki, amely lehetővé tette, hogy Rapcsák András folytathassa egyetemi tanulmányait. E kényszerű megszakítás miatt csak 1941-ben kaphatta meg tanári diplomáját. A második világháború bizonytalan éveiben, 1942-ben, a rozsnyói polgári iskola lett a pályakezdő tanár első munkahelye. Innen került át az év végén a debreceni református gimnáziumba. A debreceni egyetemen 1944 decemberében kezdett el oktatni külső előadóként. Ilyen körülmények között érte őt az egri meghívás. Ennek szívesen tett eleget, bár a főiskola csak 1950 szeptemberében tudott főiskolai tanári státust biztosítani számára. Debrecenbe visszatérve most már teljes erővel az oktatásnak és a kutatásnak szentelhette az idejét. A hallgatók hamar megszerették előadásait, mivel azokban kitűnő didaktikai érzékkel építette fel a tárgyalt anyagot anélkül, hogy bármit is feláldozott volna a matematikai t Matematikai Lapok 1