Matematikai Lapok 1975/1-4. [antikvár]

KALMÁR LÁSZLÓ MATEMATIKAI MUNKÁSSÁGÁRÓL ÁDÁM ANDRÁS 1. Kalmár László 1905. március 27-én született a Somogy megyében (Kaposvártól kb. 20 km-re északra) fekvő Edde község alsóbogátpusztai részében. A matematika iránti érdeklődése kisgyermekkorában is megnyilatkozott, és nem sokkal azután, hogy a vidéki elemi iskolából Budapestre került gimnáziumba, már komoly matematikai könyvek tanulmányozására volt képes. Egyetemre is a fővárosban járt. Professzorai közül leginkább Fejér Lipót és Kürschák József hatottak rá, ő maga pedig tudományos érdeklődésű diáktársai mesterének számított egyetemi évei során. Tanulmányai befejezése után 1927-ben munkásságának élethossziglani színhelyére: a szegedi egyetemre került mint Ortvay Rudolf elméleti fizikus professzor tanársegéde. Pályájának ebben a szakaszában döntő indítékokat hozott számára göttingeni tanulmányútja, amelyen — több hírneves tudós között — a kor legnagyobb matematikusával, Dávid Hilberttel is megismerkedhetett. Az elméleti fizikai tanszékről hamarosan átment a szegedi egyetemnek a Bolyaiak nevét viselő matematikai intézetébe, amelyet ekkoriban Riesz Frigyes és Haar Alfréd vezetett. Adjunktussá, később magántanárrá a második világháború előtt emelkedett; egyetemi tanárrá 1947-ben nevezték ki. 1949-től 1961-ig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, ezután rendes tagja volt. 1950-ben Kossuth-díjat, 1975-ben Állami díjat kapott. A Bolyai János Társulat 1969-ben tiszteletbeli elnökké választotta. Nyugalomba vonulását megelőzően a szegedi József Attila Tudományegyetemen tanszékvezető egyetemi tanári, kutatócsoport-vezetői és kibernetikai laborató-rium-vezetÖi tisztségeket töltött be. 1975-ben történt nyugalmaztatása inkább csak adminisztratív teendőit mérsékelte, tudományos és oktatói tevékenységét élete utolsó órájáig változatlan odaadással folytatta. 1976. augusztus 2-án érte a hirtelen halál az Akadémia mátraházi üdülőjében, amelyet évtizedek óta minden nyáron felkeresett, nem annyira kikapcsolódás, mint inkább zavartalan alkotó munka végett. 2. Kalmár László érdeklődését a húszas évek végén a matematikai logika és halmazelmélet központi, súlyos problémái vonták magukra. Németországi tapasztalatai és az ekkoriban német egyetemeken mííködő Neumann János munkássága irányították figyelmét erre a területre, mivel ilyen jellegű vizsgálatok Magyarországon a megelőző másfél évtizedben (Kőnig Gyula halála óta) kevéssé folytak. A szóban forgó kérdések kutatása a matematika egészének megalapozása szempontjából döntő jelentőségű, és komoly filozófiai vonatkozásai is vannak. 1 Matematikai Lapok ,