Matematikai Lapok 1975/3-4. [antikvár]

PÉTER RÓZSA EMLÉKÉRE RÚZSA IMRE ÉS URBÁN JÁNOS „Én nemcsak azért szeretem a matematikát, mert alkalmazni lehet a technikában, hanem főleg azért, mert szép. Mert játékos kedvét is belevitte az ember és a legnagyobb játékra is képes: megfoghatóvá tudja tenni a végtelent." Péter Rózsa (A „Játék a végtelennel" előszavából.) 1977. február 17-én, hetvenkettedik születésnapján, elhunyt Péter Rózsa professzor, a rekurzív függvények elméletének nemzetközileg elismert kiváló tudósa, a magyar matematikatanítás korszerűsítésének fáradhatatlan harcosa, Társulatunknak tiszteletbeli elnöke és élete végéig aktív tagja. Életútját az emberek és a szépség szeretetének axiómája határozta meg. A szépség szeretete öltött testet matematikai munkásságában, melynek maradandó emlékei dolgozatai és monográfiái. Az emberek és a szépség szeretete késztette arra, hogy a matematika szépségeiből minél többet tegyen hozzáférhetővé az emberek minél szélesebb köre számára. így életaxiómájából szükségszerűen következik harca a matematika megszerettetéséért, terjesztéséért, tanításának korszerűsítéséért. E munkáját írott művek és a matematikatanítás megújhodásában elért eredményeink örökítik meg. De ugyancsak életaxiómájából következett mások munkájának segítése, a kezdők felkarolása, a tehetségek kibontakozásának istápolása; ezt a tevékenységét többnyire csak azok ismerik, akik támogatását élvezték; ennek dokumentumai az emberek szívében élnek tovább. Életútja Péter Rózsa 1905. február 17-én született Budapesten. Itt végezte elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait is. 1922-ben érettségizett a Mária Terézia leánygimnáziumban. Már 15 éves korától kezdve korrepetálással járul hozzá családja anyagi helyzetének segítéséhez. Bár édesapja ügyvéd volt, mégis ő indította el a természettudományos gondolkodás útján. Érettségi után, apja kívánságának megfelelően, a budapesti tudományegyetem vegyész szakára iratkozott be. Saját bevallása szerint legszívesebben matematika—magyar szakpárosítást választott volna, ha ilyen lett volna. Ez az önvallomás fontos kulcs Péter Rózsa világszemléletének megértéséhez. Egyetemi évei során csakhamar minden érdeklődését a matematika vette igénybe. Ebben nyilván jelentős szerepet játszott az, hogy olyan kiváló professzoroktól tanulhatott, mint Fejér Lipót és Kürschák József. De életútjára tanárainál is nagyobb hatással volt egyik évfolyamtársa, Kalmár László. Matematikai kutatómunkája a számelmélet területén kezdődött. Még egyetemi éveihez kapcsolódnak első eredményei a páratlan tökéletes számokról.1 A hozzá- 1 Tökéletes számoknak mondjuk azokat a pozitív egész számokat, amelyek valódi osztóinak összege magát a számot adja; pl. 28 = 1 + 2+4 + 7+14. Páratlan tökéletes számra nem ismerünk példát, a sejtés az, hogy ilyenek nincsenek. Péter Rózsa egyik eredménye szerint, ha lennének is páratlan tökéletes számok, adott k pozitív egészhez csak véges sok olyan lehetne, melynek k különböző prímosztója van. Vö.: Erdős Pál—Surányi János, Válogatott fejezetek a számelméletből, Tankönyvkiadó, Budapest, 1960, 211—214. t Matematikai Lapok 125