Matematikai Lapok 1978-1983/1-4. [antikvár]

A KÉT BOLYAI ÉLETÚTJA ÉS A TENTAMEN TUDOMÁNYOS JELENTŐSÉGE SZÉNÁSSY BARNA E hosszú című előadás időtartamát iparkodom rövidre fogni. Munkámat megnehezíti az, hogy a két Bolyai jelenleg is egyesek szép eredményeket fölmutató kutatási, mások bántóan regényesítő vadászterülete. Az utóbbiak egy részének a hatására a köztudatban elmélyültek azok a kitalált ferdítések, amelyek méltatlanok két tudósunk emlékéhez. Az alábbiakban a legszükségesebb életrajzi adatok közlésén kívül kissé nagyobb teret fordítok a koholmányok cáfolatára. Bolyai Farkas 1775. február 9-én a Nagyszeben közelében levő Bolyán született, az ott élő Bolyai Gáspár szolgabíró idősebbik fiaként. Az apáról annyit tudunk, hogy családszerető, míivelt, hozzáértéssel és becsületesen gazdálkodó megyei tisztviselő volt, kinek bolyai birtokát csak kevéssel gyarapította korán elhunyt felesége domáldi öröksége. Farkas tehát anyagi javakat alig örökölt szüleitől, de sokirányú szellemi adottságot annál többet. Annyi bizonyos, hogy hat és fél éves korát meghazudtoló tudás birtokában került a nagyenyedi kollégiumba, Erdély egyik legjelentősebb szellemi centrumába. Az adatok egybehangzóan csodagyermeknek minősítik, ennek a vélekedésnek hiteles forrásai: volt tanárainak, kortársainak, későbbi tanítványainak az írásai, valamint az apa műveltségéről, tudományos értékeiről kellő objektivitással vélekedő Bolyai János kézírásos hagyatéka. A visszaemlékezések szerint már gyerek korában jól bírta a latin nyelvet, oly mértékben, hogy tetszőlegesen fölvetett témáról verseket tudott rögtönözni, bizonyítva ezáltal költői és írói hajlamát is. Jól ismerte a román nyelvet, fokozatosan elsajátította a németet, a franciát, az angolt, az olaszt és a hébert, ez utóbbit annyira, hogy az Ótestamentumot is fordítgatta. Rajzkészségét ma is beszédesen bizonyítja az a két tempera festmény, amely a marosvásárhelyi Bolyai Múzeumban látható, írói adottságáról pedig nyomtatásban is megjelent hat színműve tanúskodik. Életének jelentős állomása volt, midőn 1788-ban id. Kemény Simon báró hasonló nevű fia (1779—1826) mellé került házitanítónak, akkori szóhasználattal élve mentornak. Divatos volt ez jobb módú főuraink körében, a mentor szerepe talán megalázónak minősült, de anyagiakban általában előnyökkel járt. Farkas esetében inkább az előnyök domináltak, egyrészt ugyanis ezáltal tudta biztosítani a továbbtanulás anyagi előfeltételeit, másrészt tanítványában egy mindig mellette álló, segítőkész barátot nyert. 1790-től mindketten a kolozsvári református kollégiumban folytatták tanulmányaikat, majd 1795 végén külföldi útra indultak, hogy ott bővítsék ismereteiket. Egy félévet Jénában töltöttek, az ottani egyetem ezekben az években élte — főleg humán szempontból — első fénykorát. „Szerencséjük volt Schillert személyesen is tisztelni" — írja Brassai Sámuel. Matematikai szempontból azért említésre méltó