Matematikai Lapok 1980/1-3. [antikvár]

EMLÉKÜLÉS BOLYAI JÁNOS SZÜLETÉSÉNEK 175. ÉVFORDULÓJÁN BOLYAI JÁNOS VILÁGA I ALEXITS GYÖRGY | Bolyai János, minden idők egyik legeredetibb gondolkodású matematikusa, tragikus sorsú lángész volt. Ha nagyságát és tragikus életét meg akarjuk érteni, fel kell tárnunk környezetét s azt a világot, amelyben élt. Bolyai Jánost nem lehet kellően megérteni apja, Bolyai Farkas ismerete nélkül. Bolyai Farkas szintén kiváló matematikus volt, ha alkotása nem is mérhető össze fia lángeszű művével. A Bolyai család azok közé az erdélyi középnemesek közé tartozott, kiknek fiai már nem folytathatták az ősi birtokos életmódot; értelmiségi pályán kellett boldogulniuk. Bolyai Farkas tizenkét éves korában a nála négy évvel fiatalabb Kemény Simon báró házitanítója lett. Farkasnak haszna is volt ebből. Elkísérte Kemény Simont külföldre is. 1876 őszén Keménnyel Göttingenbe mentek. Itt megismerkedett az ugyancsak Göttingenben tanuló Gauss-szal, akit később a matematikusok fejedelmének neveztek az egész világon. Ezzel a lángeszű fiatal emberrel kötött bensőséges barátsága adta meg Farkasnak azt a lökést, amelyhez végső fokon Bolyai János világraszóló felfedezése is kapcsolódik. Farkas nagy tehetsége a Gauss-szal való hosszas együttlét alatt erősödött meg. Bolyai Farkasnak göttingeni tartózkodásán kívül soha életében nem volt több alkalma jelentős matematikussal érintkezni. Göttingenből való hazatérése után Bolyai Farkas nemsokára megházasodott. 1801-ben feleségül vette Benkő Zsuzsannát s 1802. december 15-én megszületett János, a lángeszű fiú. 1804-ben az erdélyi református egyházkerület főkonzisztóriuma meghívta Bolyai Farkast a marosvásárhelyi kollégium matematika-, fizika- és kémiatanárának. A kollégium legfelső két évfolyamán tanított. Bolyai Farkasnak kiváló elméleti képességei voltak, de magas nézőpontjából nem találhatta meg az akkori képzetlen ifjúsággal a kellő kapcsolatot, ezért tanítása a gyakorlatban szinte eredménytelen maradt. Rendszeres alkotó munka helyett igyekezett ügyesen forogni a szűk erdélyi társaságban, amelynek kegyeiből kellett megélnie. Igen jó társalgónak és nagyon kedves embernek tartották s a legtragikusabb, hogy ez több becsületet szerzett neki, mint minden egyéb, részben igen jelentős tudományos munkája. Bolyai Farkas legnagyobb matematikai műve az 1832/33-ban megjelent latin nyelvű „Tentamen" néven ismert kétkötetes könyve. Ebben már megvan nála a számfogalom modern elméletének néhány gondolata; sőt a lényegesen később keletkezett, úgynevezett ponthalmazelmélet alapkérdéseit 1 Matematikai Lapok j