Matematikai Lapok 1981-1985/1-4. [antikvár]

OLÁH GYULA (1931—1983) 1983. április 28-án, hajnalban, váratlanul elhunyt Oláh Gyula, a matematikai tudományok kandidátusa, az ELTE Egyetemi Számítóközpontjának tudományos igazgatóhelyettese, a Budapesti Műszaki Egyetem docense. Még nem töltötte be 52 évét. 1931. augusztus 16-án született Kiskunfélegyházán. A felszabadulás előtt csak polgári iskolát, utána a kiskunfélegyházi tanítóképzőt végezte el. 1949-ben vették fel a budapesti Tudományegyetem gazdaságmatematika-fizika szakára. Korán megmutatkozott tehetsége a matematikához: indulás kori hátrányai ellenére már másodéves egyetemi hallgató korától gyakorlatokat vezetett a matematikai tárgyakból az alsóbb évfolyamokon. Diplomájának kézhezvétele után, 1953-tól 1960-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Algebra és Számelmélet tanszékének tanársegédje volt. A tanszéken maradt 1960 és 1965 között is, mint a Magyar Tudományos Akadémia tudományos segédmunkatársa és levelező aspiránsa. Társadalmi megbízatásokat teljesített: előbb a Pedagógus Szakszervezetben — melynek 1953 óta volt tagja, s ahol 7 évig ő képviselte az SZB-t a Kari Egyeztető Bizottságban —, majd az MSZMP tagjaként. 1957-ben lépett a párt tagjai sorába és évekig tanszéki pártmegbízottként működött. Fiatalon családot alapított, így kezdettől fogva megosztotta magát a szakmai, a társadalmi munka és családja között. Tudományos munkássága lényegében három szakaszra bontható. Témája eleinte a lineáris algebra, majd a matematika története volt. Végül azonban a koinbinatorikus gráfelmélet vált kutatásainak fő irányává. Publikációi 1960-tól jelentek meg. „A Smith-féle determináns általánosításai" című dolgozatában [3] Smith következő tételéből indul ki: