Matematikai Lapok 2013/2. [antikvár]

Részlet:Ruzsa Z. Imre1Halász GáborFelkértek, hogy beszéljek egy órát Ruzsa Imre munkásságáról. A felkérést, gondolom, annak köszönhetem, hogy korábban, ebben az intézetben, a munkahelyi főnöke voltam. Félek, hogy manapság már nem a legszerencsésebb választás voltam. Elmondhatom, miféle-fajta matematikusnak ismertem meg Imrét.Nem volna pontos azt állítani, hogy Erdős Pál fedezte fel, mert Pósa Lajos mutatta be neki gimnazista korában, de Imre Erdőst tekinti mesterének, mentorának. Sok közös vonásuk van. Mindkettő matematikai csodagyerek volt, és extra matematikai képességük az idők folyamán sem halványult. Nagyon sok problémát oldottak meg, és éles szemmel meglátták a jó kérdéseket. Mennyiségileg, a problémák számában, a matematikai diszciplínák sokféleségében Erdőst nem lehet utolérni, Imrét viszont nemcsak maguk a problémák érdeklik, hanem a kapcsolódó elvi kérdések is, a jelenségek és azok összefüggései, a kérdéseit is ezek alapján veti fel. Az összefüggéseket szereti kvantitatív formában, kétoldalú egyenlőtlenségekkel, lehetőleg pontos, végleges alakban kifejezni. Ehhez az alkalmas mérőszámokat is gyakran maga vezeti be. Kíváncsi arra is, hogy a tételek, módszerek milyen legáltalánosabb szituációban, struktúrákban érvényesek. Ezeket a kérdéseket a cikkeiben gondosan körüljárja, a nyelvi megfogalmazásra, az új fogalmak elnevezésére is ügyelve. (Bár van erre komolyabb példa is, kopasznak nevezi az olyan csoportot, amiben nincs Haar-mérték.) Nemcsak a szellemes ötleteiért élvezet hát olvasni.