Módszertani Közlemények 1977/1. [antikvár]

1.1.Hazánkban a reménybeli készletek első meghatározására 1909-ben (vasérc), ill. - lehetséges" néven - 1912-ben (kőszén) került sor, amikor Papp Károly az 1910. évi stockholmi XI., ill. 1913. évi torontói XII. Nemzetközi Geológiai Kongresszus számára a nemzetközi bizottságok megállapodásainak megfelelően összeállította Magyarország, vagy az akkori szóhasználattal élve a Magyar birodalom" vasérc-, ill. kőszénkészleteit. Ez a tényleges és a valószínű készleten felül becsülhető azt a nyersanyagmennyiséget tekintette lehetségesnek, ill. reménybelinek, amelynek mennyisége számokban nem fejezhető ki, csak a várható nagyságrendet lehetett megjelölni, pl. nagy, mérsékelt, közepes, stb. A későbbiekben azonban a felszabadulás előtt inkább csak kivételesen került sor ennek a közvetlen ipari gyakorlattól kétségtelenül legtávolabbra eső készletcsoportnak a meghatározására, helyesebben: becslésére. A felszabadulás után - főleg kőszénre - már a kategorizálás bevezetése előtt, 1946-tól kezdve végeztek ilyen becsléseket. Mind a felszabadulás előtti, mind a felszabadulás utáni első becslések a reménybeli készletek meghatározására vonatkozó nyugati, konkrét követelményeket úgyszólván egyáltalán nem tartalmazó felfogást követték. 1.2.Az említett két földtani kongresszust követően a nyugati országokban ismételten foglalkoztak ennek a készletcsoportnak a megközelítésével. Ezeket a kísérleteket mind tartalmi, mind nevezéktani szempontból elég nagy változatosság jellemzi.