Természet Világa 1985. január-december [antikvár]

SZINTÉZIS SOLYMOS REZSŐ Természeti kincsünk: az erdő A földi élet színterét, a bioszférát tartósan mérgezik a szennyező anyagok. Az élővilágban ez számottevő pusztulást okoz, és közvetlen veszedelem forrása az ember számára is. Ezért kiemelkedő jelentőségűek azok a hazai és nemzetközi törekvések, amelyek célja az ember és természeti környezetének védelme. Bár ez a védekezés költséges, mégsem mellőzhető, mert a mulasztás végső következménye az emberiség létét veszélyezteti. A kedvezőtlen környezeti hatások nem kímélik a bioszféra egyik jelentős alkotórészét, az erdőt sem, amely a megújuló természeti erőforrások legkomplexebb képviselője. Természeti környezetünknek ezt a felbecsülhetetlen értékű kincsét is károsítják a különböző szennyező anyagok. Hatásukra újszerű betegségek jelennek meg, amelyek Európa több területén aggasztó mértékű fapusztulást okoznak. Az erdők fenntartásáért felelős erdészeti szervek arra törekednek, hogy olyan intézkedések szülessenek, amelyek a környezet szennyezését megfékezve gátat vetnek az erdőkben jelentkező károknak is. A szennyező anyagokat kibocsátó források nem az erdészet kezelésében vannak. Az ilyen jellegű szennyezések országhatárokon át képesek bajt okozni. A kedvezőtlen helyzet orvoslására tehát általános társadalmi és nemzetközi összefogásra van szükség. Ezért a FAO Európai Erdészeti Bizottsága osztrák javaslat alapján úgy döntött, hogy 1985 „Az erdők éve" legyen. Magyarország is csatlakozott e kezdeményezéshez. Az új esztendőben ennek a nemzetközi összefogásnak a keretében kívánjuk a társadalom figyelmét az eddigieknél is jobban az erdők irányába fordítani, ösztönözve ezzel is az erdők védelmét. Az erdő a növények és az állatok biocönó-zisa (életközössége), amely az adott élőhelyen (biotóp) uralkodó ökológiai viszonyokhoz többé-kevésbé alkalmazkodó rendszert, ökoszisztémát alkot. Földünkön való elterjedését elsősorban az éghajlati viszonyok határozzák meg. Ennek megfelelően alakultak ki a gazdag vegetációjú trópusi erdők, a monszun erdők, a mediterrán kemény lombú örökzöld erdők, a mérsékelt övi, nyáron zöld lombos erdők és az északi tűlevelű erdők. A világ erdei A Föld erdőterülete a FAO felmérése és becslése szerint megközelíti a 4,5 milliárd ha-t, a szárazföld 25—30%-át foglalja el, amelynek fele a trópusokon található. A világ erdőterületének megoszlásáról az 7. táblázat nyújt tájékoztatást. A trópusi országokban az élelmiszertermő terület növelése és a tűzifaellátás miatt a becslések szerint naponta 50 ezer ha-ral csökken az erdők területe. Az iparilag fejlett államok az erdők területének növelésére törekszenek. Az egyes világrészek területének erdővel borított aránya 11—47% között változik. Hangsúlyozni kell, hogy a közölt adatok országonként változnak, nem azonos pontosságúak. Észak-Amerika 38%-át, Közép-Amerika 26%-át, Dél-Amerika 47%-át, Afrika 24%-át, Európa 29%-át, a Szovjetunió 34%-át, Ázsia 19%-át, Óceánia 11%-át borítják erdők. Ki kell emelni, hogy a világ erdeinek mintegy 40%-a tartozik a „nem termelékeny" erdők közé, amelyek fatermelési és faellátási szempontból valamilyen ok miatt nem hasznosíthatók. A becslések szerint átlagosan 1,2 ha erdő jut a világ 1 lakosára, ami Európában csak 0,32 ha, a Szovjetunióban 3,3 ha, Dél-Amerikában 5,3 ha. Az erdőknek mintegy 77%-a van köz- és 23%-a magántulajdonban. Az európai erdők 47%-a, ezen belül a kelet-európaiak 94%-a, a nyugat-európaiak 34%-a van köztulajdonban (FAO). A világ erdeinek 1/3-át alkotják a fenyők. A Szovjetunió és Észak-Amerika területén van a világ erdeinek 80%-a. Az összes erdőben becsült élőfa volumene megközelíti a 350 milliárd m3-t, amelynek több mint 70%-a fenyő. A zárt erdők élő-fakészletének adatait a 2. táblázat tartalmazza. Az évi fakitermelés eléri a 2 milliárd m3-t, amelynek a 45%-át tűzifa alkotja. Az erdők szerepe ősidők óta az egész világon a faigények kielégítésében nyilvánult meg leginkább. A fa jelentősége változatlanul nagy, és a többi nyersanyaggal (szén, olaj, vas) szemben nagy előnye, hogy újratermelhető. Egyes földrészek azonban súlyos fahiánnyal küzdenek. A világ faellátását a meglevő erdőkből azért nehéz megoldani, mert egyrészt nem igazodik a szükségletekhez az erdők területi elhelyezkedése és fafaj összetétele, másrészt számottevő azoknak az erdőknek az aránya, amelyekből az út és vasút hiánya miatt a megtermelt fát nem tudják a felhasználókhoz eljuttatni. Az így kialakult világhelyzetet a 3. táblázat adatai mutatják. Az adatok az 5 évvel ezelőtti időszakra vonatkoznak, amelyektől számottevően nagy eltérés ma sem valószínű. Ki kell emelni, hogy az egész világon növekszik az erdők környezetvédelmi szerepe, amely helyenként nagyobb jelentőségűvé vált, mint a nyersanyag (fa) termelése. „Az erdők közjóléti hatásai"-nak fogalmát az egész világon egyre jobban ismerik. Ezek a hatások kedvezően befolyásolják a természet vízháztartását, a szélsőséges éghajlati elemekkel szemben védik a természeti és művi környezetet, javítják az üdülési, turisztikai lehetőségeket, növelik a táj szépségét. A felsoroltakon kívül még számos kisebb-nagyobb szolgáltatást nyújtanak az emberiség számára. Magyar javaslat (Madas A.) alapján a floridai erdészeti világkongresszuson az erdők szerepét (funkcióit) három csoportba foglalták össze: fatermelés, környezetvédelem, turisztikai és szociális igények kielégítése. Európa erdei Európa erdeinek területe 143 millió ha. (Összehasonlításul: a Szovjetunióé 930 millió ha, Latin-Amerikáé 1060 millió ha, az USA-é 308 millió ha; FAO-adatok.) Az 1979-ben közzétett adatok szerint a KGST-országok faállománnyal borított erdőterülete, amely az utak, tisztások stb. miatt mindig kisebb az összes erdőterületnél, a következő volt: Bulgária 3,28 millió