Természet Világa 1997. szeptember [antikvár]

részlet Rácz Lajos A Kárpát-medence történeti ökológiája Középkor és újkor A történeti ökológiai kutatás egyik alaptétele, hogy a természeti környezet és a társadalom kapcsolata kétirányú; mindkét "aktor" képes befolyásolni a másik szereplő "mozgásterét". A Kárpát-medence és a magyar nép középkori és az újkori történelmét a történeti ökológia nézőpontjából vizsgáló áttekintésünk során azokat az időszakokat vizsgáljuk meg, amelyekben a Kárpát-medence ökoszisztémája jelentős változásokon ment át. Áttekintésünk során ugyan elsősorban a Kárpát-medence környezeti változásainak történeti követelményeivel foglalkozunk, ám nem kerülhetjük el a környezet humanizációjának legalább vázlatos számbavételét sem. A magyar honfoglalást követően a legjelentősebb makroregonális létfenntartási rendszerváltásra a 11-13. század során került sor, amikor az új társadalmi berendezkedés és a letelepült életmód igényeihez igazodva a mezőgazdálkodás vált a meghatározó gazdálkodási ággá. Az egyre inkább szabályozottá váló határhasználat együtt járt a természeti környezet erőteljes és tartós átalakításával. A késő középkor időszakára a Kárpát-medence környezeti képét meghatározó agrártájnak pedig csak a pannóniai területeken voltak valóban jelentős történeti előzményei.