Természet Világa 2002. augusztus [antikvár]

EVFORDULO A varázslatos kémikus köszöntése Oláh György 75 éves Az oktatás a legjobb befektetés Néhány nappal 75. születésnapja után a Magyar Tudományos Akadémián köszönthettük Oláh Györgyöt, akit 1994-ben Nobel-díjjal tüntettek ki a karbokatíonok kémiájában elért eredményeiért.' Munkája - elméleti jelentőségén túl - új utakat nyitott a szénhidrogének előállítására. Oláh György most is igen tevékeny: a legutőbbi években nagy figyelmet szentel az üzemanyagcellák fejlesztésének, amelyek a kémiai energiát közvetlenül elektromos energiává alakítják át. A jeles nap alkalmáből adták ki a Nobel-díjas professzor életrajzi könyvének magyar változatát. Az ünnepséggel egybekötött könyvbemutatón Oláh Györgyöt Vízi E. Szilveszter, az Akadémia elnöke köszöntötte. Néhány gondolatot idézünk beszédéből: „A Hajős utca 15.-ből eljutni Los Angelesig, Los Angelesből Stockholmig és Stockholmból vissza Budapestre: fantasztikus életpálya. Oláh Győrpí elkezdi itthon, Zemp/é« Géza intézetében, ahol megtanulja a kémia alapjait, megjelennek első tudományos dolgozatai. Az akadémiai intézetnek is tagja, a Központi Kémiai Kutatóintézet igazgatóhelyettese egészen 1956 novemberéig, amikor elhagyja az országot, s választ egy más világot, ahol folytatja munkáját, de mindig büszke arra, hogy itt tanult. Sőt, Nobel-díjas beszédében elmondja, hogy azt, amiért a Nobel-díját kapta, ebben az országban, ebben a városban, Budapesten alapozta meg. Oláh György imád oktatni, tanítványainak végtelen a száma. Ma is, a Nobel-díj után ís folytatja tudományos tevékenységét, méghozzá eredménnyel. Életrajzi könyvében azt íija, hogy meg kell tanulnia az embernek nemet mondani. Miért? Néhány perc- cel azelőtt, ahogy bejöttünk, beszélgettünk, és erre a kérdésre azt válaszolta: „azért, mert még dolgozni akarok". Engedjék meg, hogy szó szerint idézzem, amit a kémia tudományáról ír. Mint orvos, biológus, hadd mondjam, hogy mí is kémiát „csinálunk", hiszen amikor molekuláris szinten meg akatjuk fejteni egy sejt titkait, az emberi test csodáit, akkor a biokémiát használjuk. Mit ír a kémiáról, amelyet oly sokan támadnak napjainkban? »A kémiának nem mindig a legjobb a híre. Sok vegyi üzemünk és kőolaj-Snomítőnk lehetséges veszélyforrás, és szennyezhetik környezetünket. Ugyanakkor azonban társadalmunk nem kis mértékben a kémiának köszönheti a magas életszínvonalat, amiről csak kevesen mondanának le. Hiszem, hogy a kémia képes lehet, és képes is lesz arra, hogy egyensúlyt teremtsen az emberiség igényei és a jogos környezetvédelmi aggodalmak kőzött.« Öntől pedig azt kérem, folytassa tovább az emberiség javára végzett munkáját." Oláh György könyvét a fordítás két lektora, Szántay Csaba és Molnár Árpád, a kiadók nevében Nagy Ferenc és Pálfi Jázsef mutatta be. A Bolyai Bícentenáríumí Bizottság képviseletében Halász Béla a Bolyai János Alapítvány díját adta át Oláh Györgynek, aki ezután arről beszélt, mi „a legjobb befektetés a jövőbe": „Magyarország mindig szerencsés volt abból a szempontból, hogy sok tehetséges fia és lánya született, akik több területen is nagy eUsmerést hoztak az országnak. Nagyon jó érzés díjat kapni, de nem ez a fontos. A fontos az, hogy ez nemcsak a személy, hanem a munka, a munkatársak elismerése, szélesebb körben talán az egész országé. A magyar tudományos életnek nagy a tekintélye, amit föl kellene használni. A jövő, az országok jövője nem a nagyságban, a földrajzi, természeti kincsekben vagy a lakosság létszámában rejlik, hanem abban, hogy mit tud a fiatalság. S ennek alapvető része a jő oktatás. Persze tudom, hogy ez pénzbe kerül, s aki időnként tud csak haza- Az első köszöntő: Vízi E. Szilveszter, Akadémiánk elnöke ' Molnár Árpád: Kémiai Nolxl.ilíj - 1994. Oláh György, aki ho.lszú clclűvé Icc-IC a karbokationokat, Tennészcl Vitáfía. 1995, július, 292-296, 338 Természet Világa 2002. augusztus