Természet Világa 2011. I. Különszám [antikvár]

Kutatóközpont a város felett illebérc. Ez a földrajzi név hazánkban örökre összekapcsolódott a fizikával. Ili talált igazi otthonra az 1950. szeptember l-jével megalapított Központi Fizikai Kutató Intézet (akkor még így írták). Az alapítói szándék szerint: „A KFKI célja a magyar fizikai kutatást eddigi, a többi tudományághoz képest is messze elmaradt állapotából kiemelni, és lehetővé tenni a termékeny tudományos kutatást a fizika minden területén, melyek a tudomány fejlesztése és alkalmazása szempontjából elsősorban fontosak." A KFKI a Magyar Tudományos Akadémia legnagyobb kutatóintézetévé vált. Volt időszak, amikor naponta kétezernél is többen igyekeztek eljutni a Budapest határán levő, erdőktől körülölelt munkahelyükre, a Központi Fizikai Kutatóintézetbe. Legtöbben a Moszkva térről induló intézeti K buszokkal utaztak, vagy a 2l-es busszal a végállomásáig, s onnan 90-essel végig az Eötvös és a Konkoly-Thege Miklós úton, a KFKI-ig. A két busz végállomásánál a KFKI-sok előszeretettel használták a baráti „iránytaxit" is: az autósok általában felvették a sarokra kiálló kollégáikat. A K buszokon folyó beszélgetések, diszkussziók legendássá váltak. A huszadik század második felében, magyar földön eleddig példa nélkül álló tudásközpont alakult ki Csillebércen, „fenn a hegyen". Abban a században, melyet a tudományban ma a fizika századaként szokás emlegetni. A KFKI alapítása óta eltelt hat évtizedben a tudomány és a technika soha nem látott fejlődésének lehettünk tanúi. S hogy e rohamléptű előrehaladás több területén mi is az élvonalban tudhattuk magunkat, abban a KFKI-nak meghatározó szerepe volt. Elég csak hivatkoznunk az elmúlt ötven évünket döntően befolyásoló, átalakító informatikára, a számítógépekre, a nukleáris technikára, s e területeken a KFKI kutatóinak szerepvállalására. Itt nemcsak a közvetlen fejlesztőtevékenységre kell gondolnunk, hanem e kultúrák hazai megteremtésére és elterjesztésére is. A Központi Fizikai Kutatóintézetben ma is sokirányú munka folyik: magfizikai, részecskefizikai, reaktorfizikai kutatások mellett az űrkutatást és a mikroelektronikát segítő, de a kémiai, a matematikai, a műszaki tudományokat és az elektronikát megalapozó kutatások is. A Természet Világa most megjelenő különszámában a Központi Fizikai Kutatóintézet sokszínű világát igyekszünk bemutatni, az intézet neves, idősebb kutatóinak mába érő múltidézéseivel. Kötetünknek Emberközelben a fizika címet adtuk. A kötet 19 szereplője emlékezik a KFKI-ra, az ott végzett munkájára s arra, mit jelentett számára ez a hely. Érzékelhetjük, az emlékezés látóhatárait miként tágítja ki a múló idő. Olyanokat kerestünk meg, akiket a kutatóintézet korai éveiről is faggathattunk. Különszámunk írásainak zömében az emlékezések rögzítésére az interjú műfaját választottuk. Ez adott lehetőséget arra, hogy a kutatómunka tényei, eredményei mellett a tudományt művelő embert, az őt körülvevő világot, a kort is bemutathassuk. A kötet loszereplőinek névsora: Baki Lajos, Bencze Gyula, Farkas Győző, Fehér István, Gyulai József, Jánossy Lajos, Jéki László, Keszthelyi Lajos, Konezos Géza, Kovács István, Kwó Norbert, Lovas István, Pál Lénáid, Pállá Gabriella, Sándory Mihály, Schiller Róbert, Simonyi Káivly, Szat-máiy Zoltán, Tompa Kálmán és Varga Péter. Ok mindannyian a Központi Fizikai Kutatóintézet meghatározó személyiségei voltak, többen ma is azok. Vannak köztük olyanok, akik évekig intézetvezetőként is feladatot vállaltak. Az első két igazgató, Kovács István és Simonyi Károly emlékezését egy korábban felvett beszélgetésből adjuk újra közre, Jánossy Lajosról és munkásságáról Varga Péter beszélt. Pál Lénárd írását a Magyar Tudomány szívességéből közöljük. Az emlékezéseket természetszerűleg sok szubjektív elem is formálja. Az intézet 1992-ben öt önálló akadémiai kutatóközponttá alakult át. Ezt ki-ki másképp élte meg, ma is eltérő nézőpontból ítélkezik felette. Egyben azonban az emlékezők mindannyian egyetértenek: a KFKI fontos színtere volt életüknek, az ottani tudósközösségben egy nagy családban érezték magukat. Itt a fizika szinte minden területén találhatott az ember olyan kollégát, akivel konzultálhatott, akitől tanácsot kérhetett. A KFKl-t mindenki otthonának tekintette, még az olyan kiválóságok is, akiknek kényszerűen el kellett onnan távozniuk. A Központi Fizikai Kutatóintézetnek alapvető szerep jutott a hazai nukleáris technika és a számítógépes kultúra elterjesztésében, és jó ideig meghatározó módon hatott az egyetemi fizikusképzésre. A KFKI számos nem- zetközileg elismert fizikust adott a világnak, olyanokat, akik más nagy kutatóintézetekben, egyetemeken állták meg a helyüket, vállaltak vezető szerepet. Miért éppen ők? - kérdezhetik a Központi Fizikai Kutatóintézetre emlékezők listáját böngészve. S miért nem például X,Y, Z - és itt sorjázhatnának más neves fizikusok nevei az örvendetesen gazdag kínálatból. Igen, szerencsére újabb kötetnyi arra érdemes KFKI-s kutatót is meg lehetne még szólaltatni, így kérem, tekintsék ezt a különszámunkat az első ilyen kezdeménynek. S persze, a KFKI mai intézeteiben, tudományterületük frontvonalain tevékenykedők munkájáról és elképzeléseiről is jó lenne egy külön kötetben tudósítani. Minta lehet erre a Lévai Péter szakmai irányításával 2000-ben megjelentetett Mikivvilág különszámunk, igaz, abban nem csak KFKI-s kutatók írtak. Az Emberközelben a fizika (A KFKI 60 éves) különszámunk interjúit a Természet Világa szerkesztőségének törzsgárdáján kívül Simon Ágnes és Szepesváry Pál készítették. Ennek a különszámnak a munkálatait csaknem három évvel ezelőtt kezdtük meg, s úgy látom, a lapleadás utolsó pillanatáig lesz még mit tennünk. Közhelyszerű szófordulat, de esetünkben nagy igazság, hogy ez a különszámunk nem születhetett volna meg Keszthelyi Lajos akadémikus nélkül. Az ő kezdeményezése és folyamatos buzdítása (időnként szelíd erőszaka) kellett ahhoz, hogy napi munkánkon túl ezt a kiadványt is felépítgessük. Köszönettel tartozunk Bencze Gyvla és Schiller Róbert szerkesztőbizottsági tagjainknak szakmai segítségükért, Kwó Norbert akadémikusnak pedig azért, hogy különszámunk megjelentetésének „lendületet" adott. Külön köszönet illeti a kiadványunkat anyagilag is támogatókat, az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramokat (OTKA), a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalát, a KFKI Számítástechnikai Zrt.-t és a Természet-Tudomány Alapítványt. Igy jelenhetett meg a Természet Világa sorrendben 29. különszáma, amellyel hazánk jeles intézménye, a Központi Fizikai Kutatóintézet fennállásának hat évtizede, és az ott dolgozók munkássága előtt tisztelgünk. STAAR GYULA főszerkesztő