Bővebb ismertető
Részlet a kötetből:
A nagy hidegekről.
Valahányszor a hőmérsékleti szélsőségek egyike - akár a forró nyári nap bágyasztó sugara, akár a kemény hideg zord fuvallata - valamely évben oly nagyfokú, hogy az időjárás viszontagsága ellen általános a panasz: az emberek mindannyiszor előhozakodnak »legöregebb embertársainkkal«, a kik az időjárás hasonló szélsőségére nem emlékeznek. A »legöregebb emberek« emlékező tehetsége azonban rendszerint már gyenge, de a fiatalabbaké sem csalhatatlan, mikor pillanatnyi hatáson alapuló Ítéletről van szó. Azért jobban tesszük, ha a meteorológiai följegyzésekben kutatjuk azokat a rendkivüli eseteket, melyek éghajlatunk sajátos voltának megszabják a határát.
Hogy e határok végesek, annyi bizonyos; évek számával tágulhatnak valamelyest, de a hőmérő egy bizonyos pontján túl már nem terjednek. A klimatológiában e határok ismerete nagyon fontos, mert valamely tájon ők adják a hőmérséklet abszolút változékonyságának mértékét, mely mint jellemző éghajlati tényező szerepel.