Természettudományi Közlöny 1908. január-december/Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz 1908. január-december [antikvár]

természettudományi Lr:::;: alább is 3V2 nagy J/^ í^ '7' T 1\T "V" ''"P" nyolczadrét ívnyi ^/Lj —i • jak; nem fagok tartalommal; időn- attt tti/^t^vatta ati részére a Pótfüze- ként szövegközi áb- HAVI FOLYOIRAT rákkal illusztrálva. KÖZÉRDEKŰ ISMERETIÍK'I ERJESZTÉSÉRE. fizetési ára 12 kor. XI. KÖTET. 1008. llUiRIUIi. 461. fiiZET. A mérges növények és a legelő állatok. Az állatok közt különösen a tömeges halálozás, átlag véve sokkal nagyobb mértékű, mint az emberek közt. Ebben a tekintetben azonban óriási a különbség a sokféle állatfaj közt. Vannak fajok, melyeknek körében tízezer fiatal egyén közt rendesen csak egy-kettő éri el az ivar-érett kort, söt a halak, férgek körében még ennél is sokkal kevesebb. JVlásoknál a természetes állapotban sokkal kisebb a halandóság, különösen a magasabbrendü emlősök közt, és talán nem nagyobb az ember halandóságánál. Általában a halandóság mértéke a faj szaporaságának foka szerint igazodik. Azok a fajok, a melyek nagyon sok petét érlelnek, nagyon sok bajnak is vannak alávetve, részint ragadozó és élősködő állatok, betegségokozó mikroorganizmusok, részint növényi mérgezések és más ellenséges tényezők hatása következtében. Ha ennyi ellenséggel szemben nem volna aránylag nagy a szaporaságuk, akkor már régen a kihalt fajok közé tartoznának. Ezt az összefüggést még házi állataink közt is észrevehetjük. A nagyon szapora sertés meglehetősen kényes is. Különösen pedig nagyon alá van vetve mindenféle járványos betegségnek. A ló és a szarvasmarha már ellenállóbb; de szaporasága is csak egy tizedrésznyi akkora, söt gyakran még kisebb is, mint a sertésé. A baromfi szaporább, mint a sertés; de halandósága is nagyobb, mert fiatal korában még kényesebb, mint a sertés; több betegségnek, de azonkivül több ragadozó ellenségnek is van alávetve, A még élő fajokat áttekintve, tisztán láthatjuk, hogy a természetes állapotban némi egyensúly keletkezett természetes ellenségeik hatalma és nemző képességük közt. iVlennél nagyobb mértékű az egyik, annál nagyobb mértékű a másik. Azok a fajok, a melyek ezt az egyensúlyt nem tudták elérni, ' letűntek az élet színpadáról. Ezt a természetes állapotot azonban helyenként mindenféle tényezők megzavarhatják, úgy hogy az ő népesedési statisztikájukban hol a halandóság, hol a szaporaság serpenyője billen alá. Természettudományi Közlöny. XL. kötet. 1908. 1