Természettudományi Közlöny 1919. január-deczember/Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz 1919. február-deczember [antikvár]

Részlet: A növények hajtatása. Általános tapasztalat, hogy éghajlatunk alatt növényeink az év bizonyos időszakában nyugalomban vannak, hogy ne mondjam, pihennek. Növényeink legtöbbjének élete folyásában a növekedés és a nyugalom folytonos váltakozását állapíthatjuk meg. Sok esetben azonban a növekedés folytonos vagy legalább nincs benne feltűnő váltakozás. A mérsékelt övben a sokszor egymástól jelentékenyen eltérő hőmérsékű évszakok váltakozása szabályszerűen megy végbe, úgy hogy a hideg és meleg évszaknak ez a váltakozása az idők hosszú során a növények életfolyamatára is oly nagy mértékben volt hatással, hogy abban is ilyen időszakosság alakult ki. Ennek igazolásául nem kell sokáig példát keresnünk, hiszen lombos fáink viselkedése a növekedésbeli időszakosságnak feltűnő példája. Az őszszel lombját vesztett fa télen át nyugalomban van. Hasonlót tapasztalunk hagymás, gumós, gyöktörzses növényeinken is. A tulipán, a sáfrán, a hóvirág már a meleg tavaszi napok vagy a nyár elejének beköszöntével elvesztik levelüket és nyugalomban töltik a nyarat, őszt, telet, hogy azután kora tavaszszal ismét gyönyörködtessenek virágzásukkal. A burgonya gumója is csík tavasz közeledtével indúl sarjadzásnak. A gyöngyvirág szintén tavaszszal és nyár elején folytatja levélbeli munkáját és virágzását. A rövid életű egynyári növények magvai éppen ügy, mint a többi növények magvai is, hosszabb rövidebb ideig tartó nyugalmat kivánnak meg. A növények nyugalmi időszaka beköszönt minden külső kényszer nélkül is, lombos fáink például megszüntetik növekedésüket, lehullatják leveleiket már akkor, a midőn az őket környező viszonyok, az úgy mondott külső okok legkevésbbé sem akadályozzák meg életfolyamatuknak rendes folyását. A nyugalomnak ezt a módját nevezik önkéntesnek (autogén). Ezzel szemben megkülönböztetik az önkéntelen nyugalmat, vagyis azt a nyugalmat, a melyet Johannsen a növényre rákényszerített tétlenségnek nevez. A kettő között lényeges különbség van. Nevezetesen a nyugalomban levő növények vagy azok részei a legkedvezőbb életföltételekkel sem bírhatók rá bizonyos időben a továbbfejlődésre s csak ha a nyugalmi időszakuk letelt, áll be növekedésük. Már ebből az ellenállásból is látható, hogy a nyugalom alatt a növény életfolyamatai nem szűntek meg vagy legalább is egészen nem szűntek meg, ezért ezt a nyugalmat, a melyet önkéntesnek neveztek el, nem szabad összetéveszteni azzal a tétlenséggel, a melyre nagy hideg vagy nagy mértékű kiszáradás kényszeríti a növényt a nélkül, hogy halálát okozná. Ez alatt a tétlenség alatt, vagy mint sokan mondják, merevségi állapot idején a növény életfolyamatai teljesen szünetelnek.