Természettudományi Közlöny 1926. szeptember [antikvár]

Részlet a füzetből: A növények és a talaj reakciója. A tudományok történetében gyakori jelenség az, hogy bizonyos tárgykörre vonatkozó ismereteink fejlődése megakad, mintegy holtpontra jut és ott marad hosszabb ideig, amíg egy új eszmének vagy új módszernek alkalmazása megismerésünket e téren lényegesen előbbre viszi és megoldását adja sok olyan problémának, amelyek kiderítését célzó törekvéseink eddig eredménytelenek maradtak. Ilyenkor tudományunk rövid idő alatt hatalmasat fejlődik. Ilyen helyzet állott elő most a talajtan terén. Már régóta ismeretes, hogy vannak olyan talajok, amelyek lakmuszpapírral szemben savanyúak, az ilyen talajokon sok kultúrnövény, különösen hereféle, nem érzi jól magát; ha azonban az ilyen talajt meszezzük, reakciója közömbössé válik és bő hereterméseket ad. A vadon termő növények közül csak nagyon kevés díszlik savanyú talajon, míg a közömbös reakciójú talajok gazdag flórát viselnek. Rothamstedben a közömbös reakciójú réten 45 növényfaj él, a kissé savanyú táblákon kevesebb és a legsavanyúbb táblákon csak 7.