Természettudományi Közlöny 1928. december 1. [antikvár]

Részlet: A világjáró rakéta. Ki ne ismerné a rakétát, vagy a röppentyűt? A szüreti mulatságok közben néha nagy riadalmat okoz a rakétabéka, mikor nagyokat durranva, szikrákat szórva ugrál ide-oda. Nem is említjük azokat a kápráztató színes fénycsóvákat, melyeket a levegőbe röppenő nagy rakétákból előtörve, szeszélyes tűzképpé olvadnak össze. A világháborúban pedig a világítórakéták a magasba röppenve, hatalmas lámpák módjára, világították meg a szemben fekvő tájakat és az ellenséges állásokat. Most egy egészen új hivatás vár reájuk: mozgás előállítására, járművek, repülőgépek, a világűrben haladó közlekedési eszközök hajtására akarják őket felhasználni; egyrészt azért, hogy nagy sebességet érjenek el, másrészt pedig azért, hogy a surlódás, közegellenállás, levegő nélküli helyeken is lehessen közlekedni, ahol pl. a repülőgép felmondja a szolgálatot. Itt a mozgató erő az ú. n. visszahatási erő lenne.