Bővebb ismertető
Részlet a kötetből:
Tagtársainkhoz!
1928 januárius 1-én a Természettudományi Közlöny belép 60-ik évébe. Az a nagy reménység, amelyet alapítója: Szily Kálmán, életéhez fűzött, a világháború kitörése előtt kezdett beteljesülni. A magyar közönség érdeklődése a természettudományok iránt, szemmel láthatóan fokozódott. Nem kérkedünk azzal, hogy a kedvező változást a Közlöny idézte elő; hiszen egy ország lakosságának szellemi szükségletét különböző okok szabják meg; sőt készek vagyunk megfordítani a tételt és azt mondjuk, hogy országunk szellemi fejlődése idézte elő a Közlöny színtájának emelkedését: de tény, hogy sok éven át az ország anyagi gyarapodásával lépést tartott a Közlöny fejlődése is.
Gyönyörűség volt észlelni azt az előrehaladást, amely élénkebb tevékenységre buzdította a Társulat vezetőségét, hogy a tagtársak szaporodásával növekedő kívánságokat kielégíthesse. A Társulat iránti rokonszenv legmagasabbra szökkent 1909-ben, amikor a társulati ügyek intézői megkockáztatták, hogy a havonként megjelenő Közlönyt, kéthetenként megjelenő folyóirattá változtassák.
De kitört a világháború, kíséretében jött a pénz elértéktelenedése és ennek tükörképeként megjelent a drágaság. Társulatunk kénytelen volt először a Közlöny íveinek számával takarékoskodni, azután visszatért arra, hogy megint, havonként csak egyszer jelentesse meg. A Közlöny tartalmának színtája megmaradt, hiszen az írók nagy része nem változott: de papírosának gyöngesége jelezte, hogy nagyon mélyre süllyedtünk. Középosztályunk szomorú sorsát juttatta eszünkbe: beszédje tanult és nevelt, de ruházata az anyagilag lezüllött emberé. Több évig tartott, míg a külsőből is a jólét emelkedésére következtethettünk. Bár reményeink csak részben váltak valóra, mégis 1928 januárius havától kezdve, Közlönyünket ismét kéthetenként juttatjuk el t. tagtársaink olvasóasztalára.