Természettudományi Közlöny 1929. január-december/Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz 1929. január-december [antikvár]

Részlet a kötetből: Az emberi szervezet tökéletlenségei Paley és Mecsnikov munkásságát a tizenkilencedik század nagyobbik része választja el egymástól. E század elején Paley még éppúgy dicsőítette az ember testének tökéletességét, mint tizenhat évszázaddal előtte Celsus, a század végefelé ellenben Mecsnikov éber és félelmet nem ismerő agya felfedezte, vagy legalább is azt vélte felfedezni, hogy az ember teste sok tökéletlenséget rejt magában. Az új és megdöbbentő tan hirdetője az ember testének tanulmányozását olyan ösvényen közelítette meg, melyet korának fejlődő tudománya tett számára járhatóvá. Mikor 1888-ban, negyvenhárom éves korában a pasteur-intézethez került, azoknak a módoknak a kutatását tűzte ki maga elé célul, amelyek segítségével az ember teste legyőzi és féken tartja a belső járataiban és üregeiben természetes tartózkodási helyet találó mikroorganizmusok nyüzsgő seregét. Az ember testét harctérnek tekintette, örökös háborúskodás színhelyének, s kutatásainak előrehaladásával az a meggyőződés érlelődött meg benne, hogy a test győzelmi esélyeit olyan öröklött szervek veszélyeztetik, amelyek elavultak és haszonnélküliekké váltak. A manchesteri irodalmi és filozófiai társaság előtt tartott WILDE-előadása alkalmával, 1901 április 22-én kijelentette, hogy az embert „belének flórája öli meg" és hogy vastagbele nemcsak haszontalanná vált, hanem állandó és tényleges veszélyt jelent testének többi részére is. Azt hitte, hogy a gyomor maga és a vékonybélnek egy része is nélkülözhető. Az 1903 elején megjelent „Études sur la nature humaine" című munkájában nagy mértékben kiterjesztette az ember szervezeti tökéletlenségeinek a lajstromát.