Természettudományi Közlöny 1929. október 15. [antikvár]

Részlet: "Siralmas ének." A Balaton természeti szépségeinek pusztulásáról szól a siralmas ének. Legnevezetesebb szépségeinek, a Badacsony-vidéki gyönyörű bazalthegyek szomorú pusztulásáról. Nem az első gyászdal és, sajnos, bizonyára nem is az tuolsó. Amint a boldog békeidőkben megjelent Fiuméban a nyári cápa, úgy jelenik meg nyaranta itt is ott is egy-egy, a Badacsony szépségeit sirató cikk. Aszerint, hogy hány újságíró vetődik erre a tájékra. Azután marad minden a régiben. Azaz dehogy marad: a férgek tovább rágják a fenséges hegyet és minden látszat szerint rágni fogják mindaddig, amíg csak rágnivaló marad rajta. Pedig nemcsak névtelen újságírók kongatják a vészharangot, hanem legkiválóbb nagyjaink emelték fel súlyos szavukat néhai nagy Lóczy Lajos-tól méltó tanítványáig, Cholnoky Jenő-ig és napjaink nagy magyar írójáig, Herczeg Ferenc-ig! Az azóta bőségesen ömlő újságcikkek sorát tulajdonképen Herczeg Ferenc-nek, a Pesti Hirlap 1925. évi augusztus 23-án megjelent "Jóború Badacsony" című cikke indította meg. Mivel ez a fulmináns cikk olyan helyen jelent meg, melynek élete rendesen csak 24 órára terjed, el nem mulaszthatom, hogy néhány részét itt ismét emlékezetbe ne idézzem.