Természettudományi Közlöny 1930. januárius 15. [antikvár]

Részlet: Élet a nagy tengermélységekben. Már régi idők óta ellenállhatatlanul vonzotta az emberek képzelőtehetségét a tengerek nagy mélységeinek élete, melyet mindenféle meseszerű lények és vizi szörnyetegek sokaságával népesített be. Ha felütjük a középkori állatkönyveket, teszem azt a jó öreg Gesner-ét az 1553-as évből, már akkor is elképzelhetjük, micsoda aggodalommal néztek egy-egy nagyobb tengeri-út elé Kolumbusz idejének tengertjáró hajósai és a földet először körülvitorlázó tengerészek; hiszen ezek mindnyájan azt képzelték, hogy a nagy világtengereket tengeri kígyók, krákok, tengeri ördögök és hasonló más efféle óriási vízi állatok népesítik be, amelyeket nem is lehetett eléggé félelmeteseknek és borzalmatkeltőnek kiszínezni. Itt halljuk a hirét a "hétfejű vízikígyónak, amelyet állítólag Törökországból hoztak Velencébe", vagy megint azt olvassuk, hogy Norvégiában a hajósokat egy kétszáz láb hosszú tengeri kígyó károsítja meg, "ha szélcsend van".