Természettudományi Közlöny 1930. május 1. [antikvár]

Részlet: A művelődés és a polgáriasodás terjedési sebességének növekedése óta a természet szárazföldi és vízi, kis és nagy, bájos és félelmes alkotásai veszedelemben forognak. Az emberek tudatlansága és neveletlensége nem bírt annyi kárt okozni bennünk, mint annak tudása, hogy mi mire használható. Amazok csak a rombolás vágyát keltették fel, mely a fáradtság érzésével máris kielégült; ez a meggazdagodás vágyát fejlesztette ki, mely kielégíthetetlen. Mert az, akinek sokja van, mindig többet akar.