Természettudományi Közlöny 1931. január-december/Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz 1931. január-december [antikvár]

Részlet: A Hold felszínének hőmérséklete. Az amerikai Mount Wilson obszervatórium híres tükörteleszkópja a világ leghatalmasabb csillagászati műszere: az égitestek fényét felfogó homorú tükör átmérője 100 hüvelyk. Ha meggondoljuk, hogy ekkora üvegkolosszusnak buborékmentes öntése és repedésmentes lehűtése mennyi nehézségbe ütközik, ha figyelembe vesszük továbbá azt, hogy csiszolása is csaknem tökéletes, a tükröt méltán nevezhetjük a modern optikai technika csodájának. A szakkörök a távcsőóriáshoz sok reményt fűztek, de amit már eddig nyújtott, az is meghalad minden várakozást. A legkülönbözőbb csillagászati feladatokat sikerült vele megoldani, vagy legalább is megközelíteni és az a meglepően pontos észlelési anyag, amit néhány év leforgása alatt előteremtett, a tudomány szempontjából máris megbecsülhetetlen érték. Pettit E. és Nicholson S. B., akiknek nevét a tudományos világ már régóta előnyösen ismeri, az elmúlt esztendő végén fejezte be azt a nagyszabású észlelési sorozatot, mely a Holdról hozzánk érkező sugárzás mennyiségi meghatározására vonatkozik és amely a holdbeli hőmérsékleti viszonyok kipuhatolását tette lehetővé. Megfigyeléseiknél egy igen érzékeny thermo-elemet használtak, mely a 100 hüvelykes műszerre volt felszerelve, és amelyet a szintén ismert nevű Abbot, csillagok sugárzásának mérésére; már 1924-ben sikerrel alkalmazott. Mielőtt a két amerikai csillagász eredményeit ismertetnők, röviden előadjuk a bolygószerű égitestek sugárzásának természetét.