Természettudományi Közlöny 1937. március [antikvár]

Részlet a könyvből:Első körutazás a mélytenger birodalmában.Talán gyorsabban, mint hinnők, közeledik az a nap, az az óra és az a perc, mikor a magasba szálló utas kitekintve kicsiny ablakán, jelüzeneteket küld lenthagyott barátainak, vagy azoknak, kik lélekszakadva várják:"Magasabban vagyunk, mint az Everest"."Az Atlanti-Óceán egész partvonala előtűnt"."A Földet felhő takarja"."Hőmérséklet és légnyomás őrülten süllyed"."Látjuk a Föld egész körvonalát"."A Hold tízszer akkora, mint lentről"."Már a...." stb.Repülőgépen négy mérföldnyi magasból letekintettem a földre, holdsugárban, napfényben s így a légiutakkal járó érzéseknek óvódáját kijártam. De mindaddig, míg a jövő rakétájába zárva nem indulok a csillagok közé, nem fogom újra érezni a bolygónk felületétől elszakító teljes megválás érzését, amelyet akkor éltem át, mikor ingó pókhálón függő üres borsószemben először függtem egy tengeren hánykolódó hajó fedélzetétől negyed mérföldnyi mélységben.