Bővebb ismertető
Részlet:
Az izzólámpa.
Ha jól fűtött szobánkból, a kriptonlámpa fehér fénye mellől pillantunk ki az ablakon át a ködös januári sötétségbe, könnyen elfog a nyugodt fölényesség jóleső érzése, amikor a régi idők szegényes világítására gondolunk vissza. Pedig az az alapgondolat, amely lehetővé tette a mai izzólámpa kifejlődését, nem is nagyon régi keletű. Születésének éve az 1879. esztendő, amikor Edison szénszálas izzólámpáját a piacra hozta. Az azóta elmúlt alig hatvan esztendő alatt az izzólámpa tüneményes pályát futott be. A szénszálas lámpa vörös, szegényes fénye elhomályosodik a modern lámpák fehér izzása mellett, de azonfelül a fejlődés csúcsán álló kriptonlámpa sokkal gazdaságosabban is termeli a fényt, mint korai elődje : ugyanannyi fény előállításához csupán ötödannyi villamos energiára van szüksége!
Érdemes megállani az izzólámpa fejlődésének egyes állomásainál. Maga az alapgondolat nem sokat változott: a kriptonlámpában éppúgy vezető szál izzik üvegburával elhatárolt térben az áram hatására, mint az első Edison-féle lámpában. Ha mégis sikerült ily óriási fejlődést elérni, az nem a lényegbe vágó módosítások eredménye, hanem inkább annak az elmélyedő, tudományos munkának a termése, amely az izzólámpagyárak kutatólaboratóriumaiban folyik. Az izzólámpagyár a fizikai-kémiai laboratóriumhoz hasonlít és az elméleti kutatás, valamint a gyakorlati kihasználás együttműködésének megragadó példája.