Természettudományi Közlöny 1940. (fél évfolyam)/Csillagos esték [antikvár]

Részlet a kötetből:A puli tudományaA magyar pásztor és pásztorélet sajátosságai a maguk külső és belső megnyilvánulásaikban, sokszor és sokféleképen voltak már tanulmány tárgyai. A nótakincstől kezdve a juhászkampóig összegyüjtöttek már sok, jellegzetes magyar népies vonatkozású adatot a magyar pásztorról és életéről. És mégis megfeledkeztek - illetőleg, akinek nem kerülte el a figyelmét, az is csak néhány odavetett mondattal intézte el - egy olyan lényről, amely nélkül elképzelhetetlen a pásztor ember és ez az ő hűséges segítő társa, a kutyája, közelebbről a puli kutyája. Magam is bámulója voltam, úgy hiszem sok embertársammal egyetemben, ennek az okos tekintetű, de meglehetősen csúnya külsejű kutya rendkívüli terelőképességének. A laikus szemének és fülének sokszor fel sem tűnő kézmozdulatra, néhány suttogó hangon kiadott parancsszóra tereli össze a nyájat, sietteti a vonuló falkát, kapja el a tilosban legelésző állatot. A puli és tudománya körül éppen ezért valóságos legendakör szövődött az idők folyamán s a vélemények végső eredménye az volt, hogy a puli a legokosabb, a legtanulékonyabb kutya.