Természettudományi Közlöny 1943. január-december/Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz 1943. január-december [antikvár]

Részlet:Newton.Newton saját szavaiból értesülünk, hogy eredményeit megfeszített huzamos rágondolással vívta ki, éppen úgy, mint az ókorban Archimedes vagy utána a nagy göttingai kutató : Gauss. Nyilvánvaló, hogy a lángész ugyan elengedhetetlen kelléke a nagy fizikai felfedezéseknek, de kitartó munka nélkül nem vezet eredményre. Nem fogadható tehát el a híres adoma, hogy Newton a lehulló alma láttára fáradozás nélkül fedezte fel a tömegvonzást. De ha úgy értelmezzük az adomát, hogy az alma látása Newton lelkében hirtelen kiváltotta a hosszadalmas gondolkodómunkával már előkészített eszmét, akkor összhangban maradunk Newton imént idézett nyilatkozatával. A gondolkodó munka, amelyet Newton ekkor elvégzett, tulajdonképpen csak a feltűnő befejezése volt a termékeny megfontolások egész hosszú sorának, amelyekkel több elődjének, nevezetesen Galileinek, mindenekelőtt pedig Keplernek kellett megbirkóznia. Galilei felfedezte a tehetetlenséget, vagyis, hogy minden test, amelyre nem működik erő, egyenletes egyenesvonalú mozgást végez. Huygens ennek alapján azt következtette, hogy körpályán való mozgás alkalmával erőnek kell fellépnie, a középpontfutó erőnek, amelyet minden közlekedési eszközön érzünk, valahányszor élesebb kanyarodón haladunk keresztül. Ha ezt alkalmazzuk Keplernek a bolygók mozgására vonatkozó harmadik törvényére, és a bolygók pályáját közelítőleg köralakúnak tekintjük, akkor azonnal levezethetünk egy olyan képletet, amely a bolygókra ható középpontfutó erőnek ugyanolyan értékét szolgáltatja, mint a tömegvonzási törvény.