Természettudományi Közlöny 1966. július-december (fél évfolyam) [antikvár]

VÖRÖS LÁSZLÓ vegyészmérnök, Budapest DALTON (1766-1844) Az ókorból siármaró és a materialisca világnézetben gyökerező mechanikai atomisztikát Galilei. Newton és követőik munkásságának eredményeként a felvilágosodó 18. század tudományos közvéleménye elfogadta. Ekkor az is bizonyossá vált már, hogy a termésieti jelenségek mélyebb megértése matematikai módszerek nélkül aligha lehetséges. A víz összetéte/énefc felismerése végét vetette a flogiszton-korszaknak. Bizonyos, hogy ez a mesterkélt égéselmélet keletkezése idején hozzájárult a kémia fejlődéséhez, most azonban már elviselhetetlen tehertétellé vált. Nyilván az eltűnését követő „légüres tér" lehet - a korábban említetteken kívül — annak ai oka, hogy John Dalton angol fiziokémi-kusnak a 19. század küszöbén kidolgozott, mennyiségi értelemben is érvényes kémiai atomelméletét a legtöbb tudós tárt karokkal fogadta, úgyhogy az szinte magától értetődően illeszkedhetett a kor anyagi világképébe. A kémiai atomelméletet elgondoló és más, a nevét is viselő természeti törvényeket felismerő jeles tudós szű/etésének kétszózadik évfordulójára emlékezik az idén a tudományos világ. Czülei — Joseph Dalton és Deborah Greenup — ^ kvékerek („reszketők") voltak. Ez a 17. században alapított keresztény vallási közösség, amely magát a „barátok társaságának" nevezte, végletesen puritán életmódot követelt tagjaitól, akik között szegény földművelök és vagyonos kereskedők egyaránt voltak. A kvékerek szektája Anglián kívül Észak-Amerika angol gyarmatosai között vergődött bizonyos jelentőségre számos iskola alapítása révén, de a gyapotföldek néger rabszolgáinak felszabadítása útján is szolgálta a humanizmus nemes eszméit. Joseph Dalton. a sokgyermekes takácsmester John fia Cumberland megye nyugati részének Eag-lesfield nevű falucskájában látta meg a napvilágot 1766 szeptemberében. Az akaraterő és küzdőszellem — amiről nélkülözések közepette telt fiatalsága során gyakran keUett tanúságot tennie — édesanyjától nyert szellemi öröksége. Előbb apja tanította, majd a falu kvéker iskolamestere, aki fogékony képzeletét előszeretettel irányította a természettudományok, a földrajz, a hajózási ismeretek vonzó területére. Alig néhány év után, 12 éves korában ugyanebben az iskolában tanítójának utóda lett. De, mivel keresete ott rrind-össze heti öt shilling volt{\). kedvelt foglalkozásától meg kellett válnia, hogy apja ta-kácsmúhelyében és aprócska földjén tegye hasznossá magát. Közben családjának egyik jóakarója, Elihu Robinson, aki szenvedélyes időjárás-megfigyelő volt, tanítgatta és gondolkodókészségét számtan- és fizikapéldákkal igyekezett fejleszteni; a feladott példák megoldásához főként szívós kitartása segítette. Mindössze 15 éves, amikor szülőfaluját végleg odahagyja, hogy Jonathan bátyjával a közeli kisvárosba, Kendalba menjen, nagybátyjuk iskolájába. A két fiatalember itt előbb segédtanító lett, később maguk vezették a kis magániskolát. John ekkor kezdett beható matematikai és természettani tanulmányaihoz. Tudására nagyrészt önművelés útján tett szert, ez élete végéig is büszkeséggel töltötte el. Bár előadókészsége kezdetleges volt még, ta- nítványai kedvelték, mert gondolatai óra közben is gyakran tanulmányaihoz kalandoztak el. Kendalban szerencséje John Cough vak tudóssal vezérelte össze. Gough a klasszikus nyelvek, a matematika és a fizika kitűnő ismerője volt. Az ifjú Dalton szabad idejében felolvasott Goughnak, majd megvitatták közös témáikat. Ez a foglalatosság szinte egyetemi oktatással ért fel számára, elméje, nyelve, kiejtése most némileg finomabb csiszolatot nyert. Cz idő tájt (1787) kezdett ^ a később oly nevezetessé váJt naplója vezetéséhez. Egyelőre meteorológiai megfigyeléseit jegyezte csak fel, később az olvasottakról és gondolatairól is beszámolt jegyzeteiben. Robinkon támogatása és útmutatásai a távolból is elérték, ezek segítségével maga készített kezdetleges meteorológiai műszereket: légsúlyméröt, hőmérőt, nedvességmérőt. Az utóbb említett „műszer" több méter hosszú, szegre erősített és súllyal megterhelt zsinegből állt, a i'áerő-sített mutató tizedhüvelykes fokbeosztás előtt mozdult el Nyilvános előadásokat is tartott Kendalban. ezeken a mechanika, optika, a csillagászat és földrajz világába vezette el hallgaióii. Nagyobb hallgatóság előtt akkor még nehezen tudta gondolatait jól kifejteni, és ez a fogyatékosság sokat levont előadásai népszerűségéből. Szerény jövedelmét múzeumoknak szánt növénygyűjtemények és meteorológiai műszerek készítésével is növelni igyekezett. Ezek a serény munkában töltött évek lelki válságának jegyeit viselték magukon; igazi útjára csak később, nehezen talált. Előbb angol nyelvtant írt és adott ki, de vállalkozásának anyagi sikere elmaradt; majd az a szándék foglalkoztatta, hogy orvosnak megy, majd hogy tengerészként világot jár. Barátai beszélték le kalandos terveiről, és egyéniségét ismerve figyelmeztették, hogy igazi hivatása az oktatás, a természettudományok művelése. Különösen a szellemi értékeit ismerő Gough vált kérlelhetetlen kritikusává és óvta attól a hibától, hogy előítéletek miatt utasítson el újabban megismert tényeket. John Dalton W. Allen festményéről (1814) készült rézkarc I. í. ' I; ' 289