Természettudományi Közlöny 1966. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

DR. BONA ERVIN tudományos kutató. MTA Filozófiai Intézete, Budapest A TUDOMÁNY TUDOMÁNYA FELÉ A tudományok fejlődésének alapvető tendenciái korunkban Tudományos-technikai forradalom Szinte közhelynek számít ma már annak emlegetése, hogy a századfordlüótói kezdve tudományos-technikai forradalom ikorát éljük, sőt gyakran olvashatunk arról is, hogy a tudomány fokozatosan s egyre növekvő. íitem-befi közvetlen termelőerővé válik. Ez utóbbi elsösoi'ban azt a mánősési többletet, ugrásszerű válto2íáiSit fejezi ki, amely az elmúlt évtizedeikben a tudomány és a- termelés viszonyában beállott. Emellett ugyancsaik jelentős mozzanat a tudománynak a íöbbi tevékenységformákhoz — a művészetekhez, a sporthoz, a imindennapi élet különböző tevékenységeihez — történő rohamos közeledése és kapcsolódása is. Ugyancsak ugrásszerű fejlődés következett be azon a téren is, hogy nagymértékbeai megnövekedett a technika közveiitő. összekötő kapocs szerepe. Napjainkban a itechnü^a inind több területen mu.tatkozik hídnak a tud^máiny és a többi társadalmi tevékenységforma (természetesen olsőisorban a tennelés) között. Ez miás megfogalmazásban egyrészt a tudomány és technika, másrészt a termelés és technika mind nagyobb fokú egymásrautaltságát jelenti. A tudományok fejlődésének fenti alapvető tendenciáival szorosan összefügg, möntegy belőlük következik az is. hogy a tudományos tevékenység az emberi tevékenység más fajtáihoz viszonyítva kona.níkban különlegesp.n gyors előrehaladást mutat. A tudományos fejlődés különféle mutatószámainak elemzésével nagyjából azt mondhatjuk, hogy a tudomány volumene minden tíz évben meglkétszereződik. Mind sokoldalúbban kutatjálí napjainkban a „gyorsuló fejlődés törvényének" so^kféle megnyilvánulási formáit, s ezdk visszahatását ma.gára a dinamizanusra. Ma már nem elegendő e fő tendenciák differenciálatlan számibavétele, hanem remidikívül fontos a fejlődés sajátos jéLlemvonásainalk, a váitozásit íkifejező tendenciák specifíkaimiainak részletesebb vizsgálata is. Csak ez a dáfferenciáilás vezethet el egyrés.23t az alapvető tendenr ciák m'élyebb miegéritésiéhez, máisrésizt esetleges egi^éb fontos tendenciák felismeréséhez, harmadsorban pedig az ezekből levonható társadalmi, gazdasági, poiUliikai következtetésekhez és teendőkhöz. Tudományok születnek Gomibamódira keletkeznek napjaánkiban az új tudományok, tudományágak. Sokszor különösen rövid az az idő, amíg manapság egy adott kutatási irányzat, szemlélet, elmélet tudományággá fejlődik. Hatalmas ütemű a tudományokon belüli differenciálódás, a specializálódás; a különféle résztudományok kialakulása, sőt további tago-zódiása. De ugyancsaik nem ritka, az ezzel eüleintétes irányú folyamait, az integráció, a tudományszintézis sem. Ennek genézisét általában az jellemzi, hogy egy adott tudománynak egy másik tudomány módszerei, szempontjai szerinti vizsigálata fokozatosan segédtudomán'i^ viszonnyá érik, s e kapcsolat előbb-uitóbb tartós tudomány&zimbiózissá fejlőddik amelyből viszont legjtöbbnyire valamilyen Összetett, átmeneti, hibrid, illetve határtudomány alakul ki. A maii átmeneiti és összetett tudiományok legfőbb jellem- vonásai a következők: a) A határjellegöt mind több irányú mozzanatok hozzák létre, b) Egyre távolabbi tudományterületek Icapcsoiódnak egymással, c) Szoros szánté-zLs jön ]étre ádott természet- és íársadalomtudományok, illetve elméleti és alkalmazott tudományok között, d) Olykor nemcsak két, ihanem három vagy még több tudomány kapcsolódik egyetlen hibrid tudománnyá; e) Ez a mozzanat oda vezet, hogy a különféle hibrid tudományokból gyakran alaikulnak ki komplex tudományok, f) Mind a két, mind a több komponensből kialakult összetett és komplex tudoonányölc szükségszerűen igénylik a kollektív kutatómunkát, küLöniböző szaktudósok szoros együttműködését, gyakirain. éppen ún. „interdiszciplináris" szaktudósgárda .kialakítását, g) Némelyik határ-, illetve . konnplex tudomány fejlődésének szükségszerű követelménye a tudósok nemzetközi méretű együttműködése, kooperációja. A tudományok fejlődésének egyik jellemző és fontos tendenciája az is, hogy az ismerethatárok igen szélesre tágulnak napjainkban. Enneik legfőbb' mo'zzanata az, hogy a tudcmányos' kutatás tért hódít azokon a területeken, ahol a normálistól nagymértékben eltérő feltételek uraJicodnak. Az extrém kis méretek, távolságok, mennyiségek, időtartamok, sebességek, nyomások, alacsony hő-ménsiékletek éppen úgy belekei-ültek a kutatások hatósugarába, mint az extrém nagy méretek. Mivel pedig ezeken az extrém területeken általában új típusú törvények megjelenésével kell számolnunk, ebből következően az extremitások tudományos tanulmányozása gyakran vezet új tudományágak kialakulásához. E tudományos tendenciák szülötte a szuperszonikus aerodinamika, az ultranagy-vákuum fizika, az ultramikrokémiai analízis, az ultranagynyomású fizika, az igen alacsony hőmérsékletek fizikája és kémiája, hogy csak e néhány példát említsük az igen sok közül. A századfordulót megelőzően egy adódó tudományos problémát még leglt.öbbfnyi.re valamelyik tudomány keretén belül igyekeztek megoldani. A koo'perációk sokszor csak esetlegesdk voltak, és viszonylag kevés szaktudományra és kis területre terjedtek ki. Napjaink tudományát nemcsak az jellemzi, hogy egy-egy sajátos tudományos probléma megoldására tartósan szövetkeznek a különböző szaktudósok s ezek kollektívái, hanem egyúttal az is, hogy sokszor éppen egy-egy fontos tudományos probléma megoldása hív életre új tudományágat. S mivel korunk legjelentősebb tudományos problémái egyrészt a különböző tudornányok határterületein jelentkeznek, másrészt pedig különböző szakterületek tudományos kutatóinak szoros együttműködését igénylik, ebből adódóan az adott sajátos tudományos problémák által életre hívott új tudo-mányak már eleve mint hafártudomán'ifok vagy még inkább mint komplex tudományok lóíbnak napviláglot. Pél-diaképpen legyen elegendő csupán egyetlen ilyen jellemző tudománynak, a gerontoilógiánaik a megemlítése. Az öregkor sokoddaSú fcutatásábóH kialalcult modem tudomány rendkívül toomplex jélleigével tűnik Id, hiszen a sajátos gjeronitológiai börvények és jelenségek magtukon viselik a biokémiai, fiziológiai, orvostudományi, rehabilitációs, szociológai. jogi és etikai mozzanatok sajátos és bonyolult 'kapcsolatáit, sokrétű összefüggését. 1 Tudományok reflektorfényben Bár .kiétisógtolen, hogy a tudooriániyKís-teohíiiikai íorrar dalc?n viszjcmyai közt minden tudomány jeleaitős fejlődésről tesz tanúbizonyságot, nem gondolhatunk aira, hogy a 'különböző 'tudi0(mény0(k egyenlő mértékben, fejaődné-neik. Ed tekintve aittál, hogy egyik-m ásik tudományban bizonyos megtorpanás észlelhető, vaigy itt-ott meghatáro-zoiít válság-jelek is tapasztalhaítók. az egyenetlen fejlődés Inícább abban muteitkozik meg, hogy egyes tudományok különösképpen a társadalmi érdeklődés reflektorfényébe kerülnek. A „klasszikus" tudományok közül az igten nagyfokú fejlődés legjeliemzöbb példáit a kémia nyújtja. A népgazdaiság sokoldalú „kemizálási" programja viOágiszerte fon,tos tái'sadaJani-gazdaságii iniciáló etrő-t jelen,t, s a műszalki fejl€s.2rtés igényeinek nagy szerepe van a fkiémiai tudomiányok nagymérvil előretörése-ben. A bizonyos hagyományolkkal rendelkező tudomá-: nyok iköziüA (különösen, az automatika és telemc^chanika, valamint az energetika eredményei ugyancsaík lenyűgö-zőök. De amikor — minrtegy meiafóraszerűen — századunk elnevezését valamilyen tudományhoz kívánjuk 'kötni, akkor általában nem a fenti tudományokhoz íordu-lurJk, hanem eizeknél sokkal fiatalabbaMioz, oíyanoikhoz, amelyek valójában saázaduiik — vagy talán az utóbbi é\M:izedieík — szülöttei: az atom- és magfizikához, az " asztronautikához (ill. rkozmonautikához) vagy esetleg a kibernetikához. Persze egyoldalú (s csak a metafóra kedvéért, megengedtett) 'korunlíat az alom-űzika -vagy az aszitrcnautika századán.aík nevezm, 'hászicn a tudoraányoe és technikai vonatkozásokon túl, sőt ezek előtt meghatározóbb szerepet játszanak a társadalmi vonatkozás ok. de nem tagadható e fon.tos kulcsitudományok jelentős korszakformáló szerepe sem. E szeirepet különösen, kiemeli a .tudomány közvetlen termelőerővé válásánaik folyamata, amelynek során a tudomány már nemcsak mint a 'tudatszféra eleme egziisztal, hanem belép a létszféra elemei kö^é, sőt ott egyre előkelőbb helyet foglal el. Korunk tudományfejlwiése figyelmeztet aiTa is, hogy nincsenek „lezárf tudományok. Még nem is olyan légen például a matemati'kában az algebn'a nagy részét (a számelméletet), a fizikában az akusztikát, a csillagászaiban az égi mechanikát már szinte halott." vagy legalábbis befejezett tudományoknak 'teklntet.ték. De az automatika. a telemechanika és a kibernetika új lendületet adott az algebra (ezen belül a számelméilet) továbMejlő-dé&ének. Az ultrahang (és infrahang) lényegének, sokoldalú tulajdonságainak és haitásainak feílismienése új színekkél gazdagította az aikusztika tudiományát. Az aero-?ógia, az aeronautika, de leginkább az asztronautika új égi mechani'kai problémákat fakasztott, s; azök megoldása pezsgő életet varázsolt máris az égi meohaniika biegyepe-sedettnek vélt kutatási területein, De a zoológiában is úgy látszíott az utóbbi idiőkben, mintha már az egész földkerekséget alaposan áitkutatták volnia, s méigiS', az utóbbd három évtized' váraitlan és jelentős felfedíezései a zoológia új reneszánszát teremtették meg. Azt iS' tudjuk, hogy az optika a legrégibb iklasszrikus tudományok közé tartozik. Jelenlegi továbbfejlődésében igen fontos szerepe van a külö-nféle „mikrooptikai" ágazatdk Idalakulásáinak és különválásának, különösen a mázer és lázer tudományos és technikai tanulmányozása kifejlődésének. Matematizác í ó A tudományos fejlődés jelentős, tendenciája napjainkban az egzaktabbá válás — olykor rohamois — fokozódása. E folyamat egyre inkábö (ki,terjed az elméleiti természettudományokon túl az alkalmazott (ezen beiül műszaki, orvosi és agronómiai) tudományok, sőt a hunián tudományok (társadalmd-gazdasáigtí tudományok, nyelvtudomány, gondolkodással kapcsolatos tudományok) területére is. De nemcsak a matematikát alkalmazó tudo- mányok köre bővült irOhamosan, hanem egyúttal az alkalmazás' a maitematíjka eddigi is igiénybe vetít iterületeán (miot pl. fügigvényítaín, differenciál- és integrálszámítás, egyenletrendszerek, differenciálegyenletek, trigonometria stb.) túl sziámos más ma/tematiikai dásacípűánára is kiter-jedit. így pl. fonitos szerepet kaptak a száméLméilet, al-göbra, matematikai logika, kombánatórüca, halmazelmélet, csoportelmélet, információ- és köziléselmélet, a való-6zínűsógszámiítá,s egy?:e több fejezete, mint: a matematikai staitisztillca, konrelációszámítás, trendis^míítás stb, A matematizáció azonban nem egyenértékű a kvantifi-káció behatoláséval. Bár ikétségtelen a matemaitíkia fő érdeme, hogy segítségével indulhaitnak meg az egzakt kvantitatív mérések, vizsgá]ódásak egy-egy tudományban (pl. biioiógáábain,, gazdaságtudoniányokban. stb.), behatolásának fejlettebb stádiuma azonban az, hogy sajátos deduktív, axlomaitikus és többszörösen absztraháló módszereivel piéüdáit és irányt mutat más tudomónyoik számára is. KülönöS'en termékenyeknek biaonyultalk már eddág is a matematikai anaflógiá.kon és izomorfizmusokon alapuló matematikai modellezések, amelyeket néhány tudomány különösen n.aigy sikerrel alkalmaz (főleg az atom- .és magfizilía, valamint a mechanika). E strukturális izomorfizmusokon alapuló termékeny matematikai módszerek pedig átvezetnek arra a területre, ahol a mate-moitíka már n:em csupán mint a kvantifikáció^ első' számú segédeszköze lép fel, hanem kvalit-atív jellegű irány-mutQ'tással is képes szolgálni. Ezen. a téi'en különösen rohamos fejlőd.ésnék lehet.ünk .tanúi napjainkban. A kibernetika térhódítása, hasonló tudományok megjelenése Amint láthattuk, a matematí.ka na.gyarányú előretörésében nem. kis. jelentősége van azoknak az általános mozzanatoknak, izomorfizmusoknak, amelyek az anyagfajtá-ju,kra és mozgásformájukra nézve l€gkülönböző.bb> objektumokban egyaránt megta.lálhatók, s amelyek tudományos feldolgozása éppen a metemaitika többszörösen abs^zita-akí apparátusával végezhető el. Ezien izomorfizmusok s-ajátos, de igen tág körre kiterjedő jelentkezési formáinak (veizérlés szabályozás) természettudományi-technikai tanulmányozás.ára válla.lkozott néhány évtizeddel ezelőtt egy kutatási irányzat, amely azóta a kibernetika tudományává fejlöidött. E tudomány fokozott emlegetése azonban nem egyenlő korunk egy fontos tudománya egyszerű kiemelésé vél. Itt többről van s^zó. A kiibemetika tudtcmány rangjáéra emelkedése e;gybeni. egy fontxns tudományfejlődési tendencia megindulás,át és rohamos tér-hód-rtását is jelenti. A feibemertá:kát m^Mtán nevezhetjük a.z i.zomorfizmusollc tudomiányánaik. Vele nyert polgái'jo-got az an.alógiák és izomorfizmusok egzakt matematikai alap'ckon nyugvó tudiománysainttű tanulmányozása, s az ezen alapiuló m.odellmódszer elterjedése és beh.atoilása a k.ülÖn.fóle tudományos vizisglálódási te[i-ület.ekre. A kibernetikának jelentős s.zei'epe van annak megláttatásiában is, hogy alapjában véve a matemaitika (különösilíéppen a modem matematika) is hasonló Icaraktert. miutat: még nagyobb fokú általánossá'gával és absztrakitságával tűnik ki s a szikémákkal, operációkkaíL és. relációkkal foglalkozó miodern „.kvalitatív materaatikia" (legyen szabad ezt a ki.fejiezést használni) halmazai, csoportjai, gyűrűi és mezői valójában meghatározoitt izomiorfizmiusok absztrakt meignyiiiVánuIási formái i Nyilvánvaló, hogy a vezérlésen, és s23abályozás.on kívül vannak más olyan jelenségek is, amelyek nincsenek anyaigfajtához és mozgiásformálioz kötve. Hyen általános jeülegű tulajdonságok, és összefüggések tanulmányozása Uigyan mái- a századforduló előtt is. folyt, de^ ez akkor miég egy-egy tudomány keretén belül történt, s meglehetősen elszigetelt jelenségnek számított. Napjainkban már önálló diszciplinák is alakultak vagy vannak kifejlődőben ezen általánosságok, izomorfizmusok kutatására. Igaz