Univerzum 25-30. szám [antikvár]

Az állatkertekben gyakran megfigyelhetjük az állatok családi életének idillikus jeleneteit. Különösen érdekes, ahogyan az anyaállat óvja, gondozza újszülöttjét. Azonban sokkal keviesöbbet tudunk arról: milyen „érzelmek" fűzik az apaállatot a kölykeiihez? Hogyan viselkedik velük szemben? Holott igen gyakran az apa is kiveszi a részét a nevelőmunkából. És hogy az állatkert látogatói az állatok érdekes családi életét jobban megismerhessék, törekszünk a családot együtt hagyni akkor is, amikor újszülött jön a világra. Olykor ez persze kockázatos: az apát nemegyszer ki keU zavarni a „gyar-mekszobából". Vannak ugyanis olyan apák, amelyek el akarják ragadni anyjuktól az újszülöttet, hogy felfalják. Különösen a medvék közöiJt gyakori ez. Az állatokban az apai érzés általában rendkívül egyéni, és sohasem (tudhatjuk pontosam előre, hogjfan viselkedik majd arz apa a kölykével szemben. Mi, a bázefli állatkert munkatársai, sok tapasztalatot szereztünk arra vonatkíKÓan, hogy miként viselkednek az apák, és hogyan vrazik ki r&züket a kölykök neveléséből. A femkais házaspárt ipéldául ^yütt hagytuk a szülés idején, és a farkaskölykök megsajületése után is^,.Tehettük ezt annál is nyugodtabban, mert tudtuk, házaspárunk esetében az anya „viseli a nadrágot", ő az úr a háznál, és a hímfamkasnak kell alkabna^odnia. Most is így törtónt. A szülés után az anyafarkas azonnal kizavarta az apát a „gyermekágyias" helyiségből, és a hímnek egy szomszédos katnrácskában keUett meghúzódnia. C^k három hét múlva mert nagy óvatosan ibesompoJyogni a gyerekszobába. Amikor azután a kölykök első kirándulásukra indultak, az aggodalmaskodó apa nyakon csípte, és roppant izgatottan visszacipelte őket Az anya kevésbé aggodaikmiskodott a gyermeknevelés során: hagyta barangolni a kölykrat. Amikor azonban az ápoló lépett a ketrecbe, az any^arkas azonnal rátámadt, míg az apa otthagyta kölykeit. és elmenekült. Egy ízben még a vizesárokba is beugrott félelmében. Már sokkal nagyobb önállóságot tapasztaltunk rokonánál: a sa-kálnál. Néhány éwél ezelőtt volt egy sakál-párunk. Ezek állandóan veszekedtek a gyermeknevelés „problémáin". Egyszer például ázt láttam, hogy a két szülő kétfelé cibálja a kölyköt Az anya a meleg istállóban akarta tartani, az aipának mi^ az volt a véleménye: „edzeni kell a gyereket", és ki akarta húzni a szabadiba. A követk^mé-nye ennek a vitának az volt, hogy az apa a kölyköt farkánál fogva húzta Idfeié, az anya a fülénél fogva húzta befelé, a kölyök pedig hangos oirdításisal adott a nemtetsz^ének 'kifejezést Hasonló civó-dásnak olykor nemcsak az állatok világában lehetünk tanúd. Min-