Theologiai szaklap 1910. december [antikvár]

A kínai boxer-lázadás alkalmából egy névtelen könyv jelent meg az angol könyvpiacon, mely nem csekély érdeklődést keltett mindenfelé. Címe (szabad körülírással) magyarul így hangzik : Egy kínai tisztviselő levelei, vagyis, egy keleti ember felfogása a nyugati civilizációról. („Letters from chinese official being an Éastern view of Western civilisation.") Szerzője egy kinai tisztviselő álarca mögé rejtőzve sújtó kritikát gyakorol az európai kulturáról, úgy amint azt Angliában való huzamosabb tartózkodása alatt megismerte. Párhuzamot von a kinai és európai társadalmi, politikai és szellemi viszonyok között és midőn Kínának egészben véve minden téren elsőbbséget tulajdonít, Konfutsét is Krisztus fülé helyezi. Úgy találja, hogy az európai kultura csak egy gazdasági káoszt tüntet fel, mellyel szemben az ősrégi kinai kultura erkülcsi rendet testesít meg. Az európai civilizáció soha sem volt krisztusi, míg a kinai minden izében konfuciusi jellegű, ami annyit jelent, hogy erkülcsi szempontból indul ki. az európaiaknál ellenben elsősorban gazdasági szempontok érvényesülnek, ezekre rakják rá, már úgy, amint lehet, az erkülcsöt. „A modern keresztyénség — úgymond — egy hatástalan eszmény külsőleges tisztelete, ez a külsőleges tisztelet pedig tulaj donkép csak az atheizmus. az istentelenség takarója. Igaz, hogy Konfutse nem állított fül vallási, illetőleg metafizikai rendszert, sőt ellenkezőleg elriasztott a természetfülüttire vonatkozó képzetek alkotásától ; de adott irányzást és ösztönzést a helyes cselekvésre. Az elvek, melyeket fölállított, ugyanazok, amelyeket ma Kina társadalmi szervezetében tényleg megtestesülve látunk. A két főeszme pedig az ősök tisztelete és a munka ideálja. És a tömeg. ha nem vallja is, de gyakorolja e tanokat. Ezzel szemben a keresztyénség soha sem gyakorolt, de nem is gyakorolhat befolyást a Nyugat társadalmi berendezkedésére, mert a keresztyénség oly ideált képvisel, amelyet e földön megvalósítani nem lehet. „Eszménye nem a munka a földün, hanem a szemlélődés a mennyben, nem az emberi nem egysége, hanem a szeretet közössége.