Theologiai Szemle 1975. november-december [antikvár]

Részlet: A szerkesztőség jegyzete „Theologiai Szemle" címmel 1925-ben indult el folyóiratunk. Első táborát az Országos Református Lelkészegyesület égisze alatt Csikesz Sándor debreceni teológiai professzor toborozta öszsze. Megilletődve forgatom zöld félbőrikötésű első évfolyamait. Soha sem lett volna ilyen színvonalas folyóiratunk Csikesz Sándor nélkül, akinek az életmunkája, teológus-pedagógiája meg tudomány-politikája földolgozásával máiig adós a magyar gyakorlati teológia. Olvasóim: „Az O. R. L. L. pedig nem szegezheti magát egyik theológiai irányihoz sem. Szigorú tudományos módszerrel és eszközökkel, de még szigorúbb tudományos lelkiismerettel igyekszik a pozitív értékek feltárására Szóhoz enged mindéin olyan tudományosain képzett s a theologiai tudományok művelésére módszeresen képes szakembert, kiben nemcsak a vallásos érzők van meg, mint psychikai alapfeltétel, hanem akii benső életét a keresztyén vallás legmagasabb életformái: a kálvinizmus vagy lutherizmus értékei át-hasonításával ( ) igyekszik evangéliumi keresztyén személyiséggé növelni". Az ún. „személytől elvonatkoztatott objektív igazság keresésének fényűzését" nem óhajtotta, de a „csalódhatatlan orthodoxia" vagy a ,,1'art pour l'art theologiai modernizmus" sem került 'lobogójára. A felelős szerkesztőséget úgy érezte, hogy „a felelősség terhe oroszlánrészében az egyes theologiai szakírókra nehezedik, a nagyságban következő rész az olvasóé, aki elzárja vagy megnyitja az olvasott előtt benső életét " A felelős szerkesztő feladata: „minél közvetlenebb feladatot teremteni a kettő között". A ThSz első társszerkesztője a nagy Varga Zsigmond református professzor volt, akihez hamarosan csatlakozott Deák János evangélikus professzor. így a ThSz kezdetben is már ökumenikus jellegű volt. Csikesz Sándor sokat áldozott a folyóiratra. Halálával sorvadni kezdett a lap. Ekkor a COETUS THEOLOGORUM — Református Theologusok Munkaközössége — folyóiratává vált. Kisebb formátumban, sötét-világos borítólapjával első pillantásra elárulta, hogy a Theolo-gische Existenz heute barthiánus kiadvány szellemiségével rokon, és hogy „új korszak küszöbén" lépett át. Ha becsúszott is a folyóirat egyik-másik lapjára egy-egy engedmény a korszellemnek — 1941-et írtak — a cikkek túlnyomó többsége élesen szembenállt az akkori egyházi és nacionalista illúziókkal. Nem kas teológiai és politikai bátorság (kellett ahhoz, hogy azokban az időkben valaki olyian mélyre mutató kritikát írjon Ravasz László „Isten ¦ rostájában" c. háromkötetes művéről és föltárja azokat a teológiai gyökereket, amelyekről szárba szökkentek Ravasz László beszédei — pl. a felsőházban a zsidótörvények elfogadása mellett —, amint azt Czeglédy Sándor .tette [" bizonyos esetekben a nagyszabású alkalmak által teremtett gyakorlata szükség szabja meg az írás értelmét" Th. Sz. 1941 (XVII.) 175.1.]. „TUDOMÁNYOS KÖRLEVÉL"-ként, a Coetus kiadásában a háború után felújítottuk a lapolt. Visszatértünk a fedőlap első formájához és a folyóirat belső szerkezetéhez. Lapunknak ez a korszaka 1948-ig, a régi folyam megszűntéig tartott. ÜJ FOLYAM — új évszámsorozás kezdődött meg 1958-ban. Az 1956/57-es évek egyházi fejetlensége végefelé vetettem fél a gondolatot: az égető egyházi és teológiai kérdéseket egy tudományos teológiai folyóiratban kellene nyíltan megtárgyalnunk. Ügy láttuk, egy ilyen lap módot adna eltérő nézetek megvitatására, és egyben végeredményeivel, a hazai és külföldi egyházi, teológiai kérdések tárgyilagos felvázolásával tisztességes úton és hatékonyan kivenné a szelet a rossz irányba hajózók vitorlájából. így indult meg — a magyarországi evangéliumi protestantizmus folyóirataként, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának kiadásában — 1958 elején az Új Folyam, amelynek felelős szerkesztője Kádár Imre, főszerkesztője pedig e sorok írója lett. EGY ÚJABB KORSZAK TELT EL Kádár Imre halálig. Folyódra-tumkmak 1973-ra új szabályzatot és szerkesztőséget, illetve szerkesztői munkabizottságot adott a lap gazdája, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa. Munkánkat Dr. Bartha Tibor szerkesztőbizottsági elnöklete alatt a ThSz korábbi értékeinek megőrzésével, azok továbbfejlesztésével szeretnénk folytatni a jövőben is. Ehhez továbbra is az ökumenikus Tanács és tagegyházai magas színvonalú teológiai tanulmányi munkájára, valamint olvasóink véleményére, azaz: bírálatára, javaslatára támaszkodunk. Szerkesztőségünk r— megköszönve az eddig nyújtott munkatársi és olvasói támogatást — továbbra is várja ezt a közreműködésit, immár lapunk második félévszázadába lépve. P. L. M.