Theologiai Szemle 1989/5. [antikvár]

„Mert nem tudják, mit cselekszenek.. ." mikor arra a helyre értek, amelyet Koponyahelynek hívtak, keresztre feszítették öt, ugyanúgy a gonosztevőket is: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. Jézus pedig így könyörgött: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." Azután sorsvetéssel osztozkodtak ruháin. (Lk 23,33—34) Mit akar ezzel Jézus mondani? Valóban nem tudják, hogy mit tettek? Kigúnyolták Jézust. Az egész nép szeme láttára vonszolták az utcákon keresztül. Keresztre feszítették, kezeit, lábait átszegezték, s m ár a következő pillanatban leülnek, hogy sorsvetéssel döntsenek ruháiról. Miért ne tudnák, hogy mindezt megtették? Jézus mégis ezt kéri: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Talán Jézus megértést kért Istentől ezeknek a katonáknak a számára? Hiszen végül is nem a katonák játszották a főszerepet a vele szemben elkövetett bűncselekményben. Ők csak alárendelt szolgák, akik egy mások által elhatározott tervnek csupán kivitelezői. A tulajdonképpeni felelősök ritkán látnak maguk munkához, inkább diszkréten a háttérben maradnak. Természetesen vannak kivételek. Idi Aminról jegyezték fel, hogy egyes ellenségeit, miután elfogatta őket, személyesen lőtte agyon. De rendszerint kerülik a hatalom birtokosai a fogdmeg szerepkörét. A katonák, akik Jézust keresztre feszítették, felső parancsot teljesítettek. Aligha volt világos elképzelésük az eset hátteréről. Egyikük vagy másikuk talán azt is sejtette, hogy ebben a perben nem minden történt kifogástalanul. De miért kellett volna kérdéseket felvetniük? A hatóságoknak bizonyára megvolt minden okuk, ők maguk pedig végtére is az életükre esküdtek, hogy minden parancsot végrehajtanak. Minden ellenkezésért meglakolhattak volna. És nem jobb a jövőre nézve is, ha nem hatolnak jobban ennek az ügynek a mélyére? H a mégis fordul majd a kocka, akkor mondhatják: nem tudtam, csupán katonai kötelességemet teljesítettem. Valóban e magatartás számára kívánt Jézus megértést? Valóban azt tanúsította Isten és a világ előtt, hogy ők ebben az értelemben nem tudták, mit cselekedtek? Valóban hatályon kívül akarta helyezni azt, ami kifejezetten megmondatott az Ószövetségben: „Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, és ne fordulj el azoktól (az eredeti szövegben idézett német fordítás »retten« szava a puszta szolidaritással szemben aktív segítségnyújtást jelöl — a ford. megjegyzése), akiket a vesztőhelyre hurcolnak! Ha azt mondanád, hogy erről nem tudunk, az, aki a szíveket vizsgálja, beléd lát...” (Péld 24,11—12)? Biztosan nem. A katonák azzal, hogy közreműködtek ebben a gonosztettben, magukra vették a bűn terhét. Jézus ezt nem akarja sem tagadni, sem bagatellizálni