A Hadtörténeti Múzeum értesítője 100 [antikvár]

12 Szoleczky Emese A JÖVŐBEN MIND A HONVÉDSÉG ALAKULATAI, MIND A NAGYKÖZÖNSÉG SZÁMÁRA NYITVAÁLL." A HADIMÚZEUM MEGNYITÁSA, 1937. Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy bemutassuk azt a véleményünk szerint igen átgondolt lépéssorozatot, amelynek során a Hadimúzeum úgy érkezett végső otthonába, hogy közben a rendelkezésére álló eszközöket - évfordulókat, politikai kurzusokat, személyi kapcsolatokat - tudatosan felhasználva hangsúlyossá tette jövendő környezetében a magyar hadimúlthoz-katonaság-hoz kötődő elemeket, a feledés homályából kiemelve és a közösségi emlékezet helyeivé jelölve azokat.1 Eleink ezzel a tevékenységgel egyúttal igazolták saját létjogosultságukat, a Múzeum emlékezet-megőrző szerepének hallatlan fontosságát - hiszen egy múzeum maga is az emlékezet és az emlékezés helyszíne, ahol a múlt esetlegesen fennmaradt darabkáit - legyenek azok egy megszűnt alakulat dicsőségét hirdető táblák vagy egy szabadságküzdelem tárgyai, dokumentumai -össze lehet és kell gyűjteni. A megtartó emlékezetnek, ünneplésnek pedig végül azzal adtak továbbélési lehetőséget, hogy a begyűjtött anyagot kiállítássá rendezve a nagyközönség elé tárták. Előzmények: a „helyszín bejáratása" és elhelyezése a főváros kulturális térképén Intézményünk alapítóinak fejében igen korán megfordult az az elgondolás, hogy a Hadtörténelmi Múzeum igazán méltó helye a budai Várnegyed északnyugati sarkában, a polgárváros szélén terpeszkedő Nándor-laktanya épületében lenne.2 Az alapítás után nem sokkal, - amikor a formálódó gyűjtemény az Országos 1 Gyáni 2000. 82. o. találó megfogalmazásában „az emlékezet helyei a személyesen megélt és spontán módon ható emlékezet (vagyis a hagyomány) és a történelem (tehát a rekonstruált múlt) metszéspontján keletkeznek olyan pillanatban, amikor még van mire építeni az akart, az óhajtott történelmi emlékezést. Másként szólva, a múlt maradványaiból mesterségesen alkotott emlékezethelyek arra szolgálnak, hogy a kívánt emlékezet tartósan megszilárdítsa önmagát." 2 Szurmay Sándor báró, honvédelmi miniszter 1918-ban a hadilevéltárat is magában foglaló önálló magyar hadimúzeumot tervezett. Már ekkor két helyszínben gondolkodtak: a budai várban illetve Gellérthegyben. Az előterjesztést (HL 17.734/eln. l.a. 1918. sz.), amelynek készítője a Honvédelmi Minisztérium l/a. osztályának vezetője, Láng Boldizsár báró, vezérkari-törzskari alezredes volt, a forradalom hiúsította meg, pedig akkor már a múzeum épületének megépítéséhez szükséges 25 millió