Európa 2002 2000. szeptember [antikvár]

Részlet:Európa'2002*Györkös PéterTúl a csatlakozási tárgyalások első szakaszán_(Események, fejezetek, értékelés, kitekintés)Az alábbi tanulmányban kísérletet teszek arra, hogy arányaiban rövid, de lehetőség szerint horizontális képet adjak a magyar-EU csatlakozási tárgyalások első két évének eredményeiről. Ez az időszak egyben a tárgyalások első szakaszát is átfogja, hiszen 2000 nyarára jutottunk el oda, hogy az összes tárgyalási fejezet megnyílhatott, s immár nincs bontatlan boríték" a tárgyalóasztalon. Az elmúlt időszak eseményeiről, eredményeiről és nem utolsó sorban a kilátásokról folyamatosan jelentek meg és jelennek meg elemzések, cikkek, interjúk. E tanulmány célja elsősorban egy átfogó kép összeállítása, az alapvető elemek és ismeretek megfelelő strukturálása és továbbadása annak érdekében, hogy az Olvasó, ha igényli, a hozzáférhető szakirodalom felhasználásával a részletek irányába már a horizontális elemek birtokában léphessen tovább. A szerző másik, nem titkolt célja, hogy könnyebbé, de legalábbis kezelhetőbbé tegye a csatlakozási tárgyalások témakörét mindazok számára, akik most, a tárgyalások érdemibb szakaszának kezdetével kívánnak alaposabban bekapcsolódni a folyamat szakmai nyomon követésébe, vagy saját szakmai közegükben az események alakításába.Bevezető helyettAz Európai Bizottság 1997 júliusi ajánlása alapján az Európai Tanács 1997. december 12-13-i luxembourgi ülése történelmi jelentőségű döntést hozott, amikor útjára bocsátotta az Európai Unió ötödik, általában a keleti" jelzővel illetett bővítési hullámát - pontosabban az annak bekövetkezéséhez vezető folyamatot. A zöld fény megadásával európai szintű visszaigazolást kaptak a korábbi évek politikai, gazdasági és társadalmi eró'feszítései, ami nélkül a csatlakozás perspektívája hosszabb távra ködös ho-I. évfolyam 3. számmályba veszett volna. Az elmúlt két év tapasztalatai alapján egyúttal megerősítést nyertek azok a nézetek is, miszerint Luxembourg csupán útjára bocsátotta a bővítés folyamatát, lehetővé tette a csatlakozási tárgyalások megkezdését, mindezt azonban oly módon és formában, hogy a kimenetel, a beteljesülés változatlanul csak középtávú célként lebeghetett az érintett országok, köztük hazánk előtt.1997 decemberében az EU csupán átmenetileg zárta le azokat a kérdéseket, amelyek az azt megelőző időszak politikai vitáit uralták. Különösen a Helsinki Európai Tanács előkészítése és az ott hozott döntések tartalma és utóélete bizonyítja, hogy a pre-luxembourgi dilemmák" folyamatosan jelen vannak és változó erősséggel bukkannak föl. Az Európai Unió 2000 közepén sem képes pontosítani a bővítés három alapkérdésére adandó válasz lehetséges tartalmát. Saját felkészülése, a tagjelöltek érettsége és a tárgyalások aktuális állása nem teszi (még) lehetővé a kivel-mikor-milyen feltételekkel?" kérdéssor politikailag átgondolt, szakmailag megalapozott megválaszolását.Ha kissé visszalépünk az időben, akkor azt látjuk, hogy a koppenhágai kritériumok megfogalmazásával az EU készséget mutatott a kö-zép-kelet-európai változásokra adandó válasz kidolgozására. Luxembourg lényegében a koppenhágai stratégia aprópénzre váltásának kezdete volt, hiszen - a ratifikációs időszakot nem számolva - döntött a legfontosabb, még hiányzó szakasz, azaz a csatlakozási tárgyalások útba indításáról. A szigorú kritériumok teljesítése esetén a csatlakozás perspektívája konkrét formákat látszott ölteni.1999 folyamán, a Helsinki EiT előkészítése során azonban sokasodtak azok a jelek, amelyek szerint a tagállamok bővítés iránti elkötelezettsége megingott, de legalábbis mérsékelt for-1