Hadtörténelmi Közlemények 1972/2. [antikvár]

TANULMÁNYOK A 3. UKRÁN FRONT FELSZABADÍTÓ HADMŰVELETEINEK ELSŐ SZAKASZA* (1914. NOVEMBER 24—DECEMBER 9) NAGY GÁBOR Általános hadászati és hadműveleti helyzet 1944. novemberében A Vörös Hadsereg 1944. október végére Saaremaa-sziget és Kurlan-dia kivételével kiűzte a Szovjetunió területéről a fasiszta hordákat és sikeresen nyomult előre Észak-Norvégiában. A szovjet csapatok átlépték Kelet-Poroszország határát és elérték Goldap—Augustów vonalát. Ettől délre a Varsó—Berlin-i hadászati főirányban több helyen átkeltek a Narewen, a Visztulán és értékes hídfőket foglaltak Rózán— Serock—Magnusew—Pulawy—Sandomierz körzetében. A 2. Ukrán Front — a Kárpátoktól délre — megközelítette Budapestet, míg a 3. Ukrán Front csapatai felszabadították Belgrádot. Ezek a győzelmek azonban nem születtek könnyen. A hitlerista hadvezetés a nyugat-európai arcvonalról átdobott erőkkel igyekezett a szovjet csapatok további előnyomulását fékezni és keleten a szilárd, tömör arcvonalat mindenáron fenntartani, aminek áttörése megkívánta a gondos előkészítést.1 A szovjet főparancsnokság a hadászati helyzet alapos elemzése után úgy döntött, hogy a berlini főirányban egyelőre védelembe megy át, a szárnyakon: Kelet-Poroszország és Magyarország területén folytatja a támadó hadműveleteket. Elhatározása meghozatalánál Magyarországot illetően az itt kialakult belpolitikai helyzetből indult ki. Figyelembe vette, hogy Horthy sikertelen kiugrási kísérlete után az ország lakosságában tovább erősödött a háborúellenes hangulat, és a hatalomra jutott Szálasi-rendszer képtelen megállítani a magyar hadsereg bomlását. A 2. Ukrán Fronttal szembenálló Heeresgruppe Süd (továbbiakban H.Gr. Süd) 600 kilométeres arcvonalszakaszán a védelemben levő gyalogság zömét magyar hadosztályok tették ki, amelyeknek ellenállása messze elmaradt a főirányban harcoló német hadosztályokétól. * Részlet a szerző készülő munkájából (A szerk.). i Sz. N. Styemenko: Ahol a győzelmet kovácsolták. Budapest, 1969., 223. o. — 219 —