Hadtörténelmi közlemények 1973/1. [antikvár]

Részlet: TANULMÁNYOK DOBÖ ISTVAN SZANTÖ IMRE ^ _ ____ " ' „Haec tibi pro meritis sterili nixnc dantur ab arvo, Solvisti patriae quae, Dobo, rite tuae, Et tenui quanquam scripto hoc maiora mereiüs Dantque aiii factis carmiona digna püs. Nwi tamen est prorsus mea contemnenda voluntas, Res cupio claras dum memorare tuas." (Chiabai: Encomium arcis Agriae) 1972-ben emlékeztünk Dobó István egri várkapitány halálának négy-százéves évfordulójára. Török elleni küzdelmeink egyik kiemelkedő hősének halála egy hűtlenséggel vádolt, kegyvesztett magyar főúrtól szabadította meg a bécsi udvart. Egertől és az 1552. évi egri győzelemtől nem lehet elszakítani Dobó István nevét és személyét.^ Eger várának megvédése századokon át fenntartotta a hős legendás hírét a kortársak és az utókor emlékezetében. Aüg hangzott el Eger alatt az ágyúk dörgése, már megörökítették versben, prózában az egri vitézek — és Dobó István — dicsőségét. Tinódi Lantos Sebestyén, a század országjáró krónikása, pár hónappal az ostrom után, 1553 tavaszán hosszasan időzött Eger városában és versbe szedte a várvédelem eseményeit (Eger vár viadaljáról való ének; Egri históriájának summája).^ Tinódi két énekével az ajkán bejárta az országot. Verses krónikái szerte a hír szárnyára adták az egri vitézek történetét. Ha a régebbi történetírás Dobót örökké lovon ülve mutatja be, amint a vár egy magaslati helyéről kivont karddal, előkelő pózban osztogatja parancsait apródjainak, vagy az intését figyelő tiszteiknek, akkor ez a kép hamis. A lantos diák egészen reális képet fest róla. Ez a Dobó igen gyakran gyalog fut, rohan oda, ahol segíteni keU, beáH a várfalon küzdők közé és két kézre fogja a kardját. „Dobó futamék bástyára hertelen", „Dobó ott jól forgolódék" — 1 Budapesti Hirlap, 1902. okt. 18. sz. Dobó István.; Nagy Béni: Eger ostroma 1552-ben. Bé-kefi Emlékkönyv, Budapest, 1912., 276—277. o. 2 Tinódi Sebestyén tanulmányozta a város és a vár helyzetét, az ostrom résztvevőit részletesen kifaggatta az eseményekről. Vö. Régi Magyar Költök Tára III. Tinódi Sebestyén költeményei (1541—1554). Kiadta Szilddy Aron. Budapest, 1881. Bevezetés; Acsddy Ignác: Tinódi Sebestyén. Budapesti Szemle, 1899., 1—24., 181—213. o.; Mészöly Gedeon: Tinódi Sebestyén. Nagykőrös, 1906.; Dézsl Lajos: Tinódi Sebestyén. Budapest, 1912.; Klaniczay Tibor (szerk.): A magyar irodalom története. I. k. Budapest, 1964., 388—396. o. — 3 —