Hadtörténelmi Közlemények 1988/1-4. [antikvár]

TANULMÁNYOK VESZPRÉMY LÁSZLÓ EGY KORARENESZÁNSZ HADITECHNIKAI KÉZIRAT ÉS SZERZŐJE Mariano di Jacopo detto il Taccola: De rebus militaribus A hadi eszközökről A Zsigmond magyar király és német-római császár magyar trónra lépésének és halálának évfordulója (1387—1437) alkalmából a Budapesti Történeti Múzeumban rendezett nagyszabású kiállítás előmunkálatai ráirányították a figyelmet a reneszánszkori haditechnikai irodalomra, mindenekelőtt az itáliai hadmérnökök magyarországi megjelenésére és hatására. Az említett kiállítás katalógus-kötetéhez csatlakozó tanulmánykötetben összefoglaltuk a kérdéskört „Technikai, haditechnikai illusztrált kéziratok Zsigmond korában" címmel.1 A sienai hadmérnök, Taccola tevékenységének, művei jelentőségének bemutatására már abban a tanulmányunkban röviden kitértünk, ám a szerző és jelen dolgozat címében szereplő kézirata több szempontból is megérdemli a részletesebb bemutatást: szerzője személyes ismeretségbe került Zsigmonddal, a kézirat szerzőségének későbbi eltulajdonítója, Santini a XV. század közepén megfordulhatott Magyarországon, és végül a Taccola-művet több évtizeden át forgathatták hazánkban. Tudománytörténeti bevezetés A humanistáknak az ókori latin és görög kéziratok iránti gyűjtőszenvedélye, az antik örökség számbavétele nemcsak az irodalmi és művészi alkotások területén éreztette hatását, hanem a természettudomány és technikai teljesítmények felismeréséhez és elismeréséhez is elvezette a kortársakat. Annak tudomásul vétele, hogy a középkori kultúra az ókorinak nem egyszerűen utánzása (imitatio), hanem azzal versenyezve (aemulatio) teremti értékeit, a technikai, műszaki fejlődés tényének tudatosulását — így például Brunelleschi kér elsőként műszaki újításaira szabadalmat Firenze város tanácsától —, és a technikatörténeti historiográfia megszületését segítette elő.2 Jellemzőek Bessarionnak korábbi urához, Morea bizánci despotájához szóló sorai 1441-ben, mivel hű kifejezői a reneszánsz gazdasági fejlődés egyediségének kijáró