Hadtörténelmi Közlemények 1994. június [antikvár]

Részlet:IN MEMÓRIÁM BENDA KÁLMÁNSúlyos veszteség érte folyóiratunkat, elhunyt Benda Kálmán, aki 1967 óta volt tagja a Hadtörténelmi Közlemények szerkesztő bizottságának. Halála nem csak a család és a magyar történelemtudomány, de lapunk nagy vesztesége is, hiszen személye és tevékenysége az utóbbi harminc év során összeforrott a Hadtörténelmi Közlemények történetével. Nem csupán a XV-XVin. század, a közvetlenül a szakterületéhez tartozó korszakok hadtörténelmével kapcsolatos írások avatott bírálójaként tarthattunk Őt számon, hanem olyan szakértőként is, akinek tanácsai, javaslatai mindenkor nélkülözhetetlenek voltak folyóiratunk szerkesztése és megjelentetése során.Az 1913. november 27-én Nagyváradon született Benda Kálmán az idősebb nagy történész generáció egyik utolsó tagja volt. Széles körű műveltségét és imponálóan sokoldalú szakmai tudását a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, valamint Bécsben és Berlinben (1932-1936), illetve Párizsban (1937-1938) folytatott tanulmányai során szerezte. Első nagyobb, s mindjárt átütő sikert eredményező munkája Bocskai Istvánról jelent meg 1942-ben, melyet a magyar jakobinusokról (1952-1957), a XVI-XVn. századi magyar rendi ellenállásról (1984) írott fő művei követtek, illetve a moldvai csángók okmánytárának sajtó alá rendezése (1989). Történészi-írói tevékenységét további mintegy ezer kisebb-nagyobb, nyomtatásban megjelent műve fémjelzi.A közismert és nagy jelentőségű történészi életmű mögött és ezt már kevesebben tudják egy, az élettől súlyos méltánytalanságokat is elszenvedett sors állt. Az 1950-es évek törvénytelenségei Benda Kálmánt sem kímélték: 1949-ben megfosztották történettudományi intézeti állásától, s nem csak a publikáció lehetőségét vonták meg tőle, de évekig állást sem kaphatott. Végül a Dunamelléki Református Egyházkerület alkalmazta levéltárosként 1953-tól. 1957-ben ugyan visszavették a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetébe, a hatalom részéről megnyilvánult politikai és ideológiai bizalmatlanság azonban soha nem múlt el a vallási alapon álló és nemzeti gondolkodású Benda Kálmánnal szemben.Tudását, eredményeit mindazonáltal egyre kevésbé negligálhatta a puhuló diktatúra". Hetvenévesen végül is osztályvezetővé, majd tudományos tanácsadóvá nevezték ki.Az igazi elégtételt mégis csak a rendszerváltás hozta meg a számára. 1990-ben szinte egyidejűleg választották meg a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alelnökévé, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának, majd a Magyar Történészek Világszövetségének és a Nemzetközi Történettudományi Bizottság Magyar Nemzeti Bizottságának elnökévé. 1991-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett.Az újabb és újabb megtiszteltetéseket Benda Kálmán ugyanolyan szerénységgel fogadta, mint amilyennel korábbi meghurcoltatásait elhallgatta - és töretlen energiával folytatta a számára mindent jelentő szakmai munkát.