Hadtörténelmi Közlemények 1994/1-4. [antikvár]

Részlet az 1. számból: "A Szent György-lovagrend alapítása A magyarországi lovagság és udvari kultúra kutatásának nehézségei, hipotetikus munkamódszerei, a kutatási eredmények körül újra és újra fellángoló viták jól ismertek. Legutóbb éppen Kurcz Ágnes posztumusz monográfiája ösztönözte a kutatókat arra, hogy újragondolják az Árpád- és Anjou-kori udvari kultúra jellemzőiről alkotott képünket s kutatási hipotéziseinket. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a vita eredményei imponálóak, s mára sokkal világosabban láthatóak a kérdéskörök problematikus részletei, mint Kurcz Ágnes könyvének az elkészültekor. Meglepő módon az első magyarországi alapítású lovagrenddel, a Szent György-renddel a kutatás kevéssé foglalkozott, sőt maga Kurcz Ágnes sem bővítette rá vonatkozó ismereteinket, hanem megmaradt a korábbi eredmények összefoglalásánál. Ez annál kevésbé érthető, mivel fennmaradt a rend terjedelmes szabályzata, ami jó alkalmat kínál arra, hogy megkíséreljük elhelyezni a lovagrendnek európai családfáján. A lovagrenddel kapcsolatos érdeklődésünket már az a tény is jól magyarázza, hogy a Károly Róbert királyunk által alapított rend első az európai világi - tehát nem egyházi jellegű - lovagrendek között. Az elsőség kérdése persze igencsak viszonylagos, hiszen a lovagrendek történetét annyi, leginkább saját maguk által sugallt mítosz és legenda övezi, hogy a tisztánlátás nem könnyű. Boulton kézikönyvének 1987-es megjelenése óta a világi lovagrendek területén javultak a tájékozódás lehetőségei, s így egyúttal a magyar rendet is könnyebben el tudjuk helyezni. A magyar kutatás korábban, a magyar udvari kultúra problematikus, megkésett és perifériális jellegének az ismeretében, óvakodott attól, hogy ezt az elsőséget elfogadja. A legjobb kutatók, így pl. Fügedi Erik is, hajlottak arra, hogy korábbi - mint újabban egyre inkább látszik, legendává foszló - XIII. századi alapítású világi rendeket, mint Szent Lajos ismert Rekettyerendjét, feltételezzenek a magyar lovagrend mintaképéül."