Hadtörténelmi Közlemények 2001. június-szeptember [antikvár]

Részlet a könyvből: "Az 1658-as esztendő Erdély történetének egyik legtragikusabb éve volt. Az előző évben az ország fejedelme, II. Rákóczi György majd egy évtizednyi sikeres uralkodás után a török Porta engedélye nélkül a svédekkel és kozákokkal szövetkezve beavatkozott a Lengyelország felosztásáért folyó háborúba. Miután vállalkozása kudarcot vallott, és az erdélyi sereg zöme elpusztult, vagy a krími tatárok fogságába került, a Porta lemondatta Rákóczit, és új fejedelmet választatott a helyébe. II. Rákóczi György azonban nem volt hajlandó beletörődni trónja elvesztésébe, s 1658 januárjában fegyverrel szerezte vissza az uralmat Erdély felett. Emiatt zúdult ez év nyarán az országra az Oszmán Birodalom és vazallusai - a Krími Kánság, Havasalföld és Moldva - hadserege. Az 1658-as háborúnak számos máig ható következménye lett. Nyugat-Európában nem egy kortárs úgy értékelte Rákóczi harcát, hogy az indította el a XVII. század második felének törökellenes küzdelmeit, amelyek eredményeként kiűzték az Oszmán Birodalom hadait Magyarországról. Erdély későbbi sorsára is nagy hatást gyakoroltak ezek az események. A tizenötéves háború borzalmai óta nem érte a fejedelemséget ilyen súlyos csapás; az idegen hadak falvak sokaságát és számos várost földig romboltak, sőt még a fejedelmi székhelyet, Gyulafehérvárt is elpusztították; ezrével hurcolták rabságba a lakosságot, s ez jelentősen hozzájárult a terület etnikai viszonyainak átalakulásához."