Hadtörténelmi Közlemények 2008. szeptember-december [antikvár]

Részlet: tanulmányok HAUSNER GÁBOR A MAGYARORSZÁGI HADTUDOMÁNYI IRODALOM A XVII. SZÁZADBAN* Az európai hadtudományi irodalom a XVII. században Ahhoz, hogy áttekintést lehessen nyerni, ha csak fő vonalaiban is, a XVII. századi egyetemes hadtudományi irodalom tematikájáról és műfajairól, először azt kell tudni, hogy a kortársak mit tekintettek hadtudományi szövegnek. A hadakozás művészetéről folytatott diskurzus a XVII. század nagy részében még nem definiálta magát önálló tudományként,1 hanem a filozófiai és részben a teológiai diskurzus része volt.2 A kontinensen végbement gazdasági, társadalmi és politikai átalakulások és az azokat kísérő fegyveres küzdelmek (elsősorban a harmincéves háború és az Oszmán Birodalom elleni harcok) során a hadszervezés, a taktika és a kiképzés területén elindult fejlődés, valamint a tudományok rendszerén belüli mozgás együtt hívta életre a hadtudományt. A napjaink szakirodalmában „hadügyi forradalom"-nak is nevezett jelenségegyüttes: a tűzfegyverek rohamos és tömeges elterjedése, az új harcászat kialakulása és az állandó, nagy létszámú hadseregek létrejötte, a professzionalizálódással együttjáró ismeretek növekedése tette szükségessé,3 Descartes, Newton, Leibniz és mások új tudományos eredményei, a tudományok specializálódása és átrendeződése pedig lehetővé, hogy a hadtudomány, mint a háborúról való gondolkodás tudománya,4 megfogalmazza önmagát. * A tanulmány a „Zrínyi Miklós és a hadtudományi irodalom Magyarországon a XVII. században" címmel készült összefoglaló munkám egyik fejezete, amelyben Zrínyi hadelméleti gondolkodásának és katonai tevékenységének kontextualizálását kíséreltem meg. Dolgozatom nem a hadtudományról mint tapasztalati tudományról szól, hanem a nyilvános hadtudományi diskurzusról folyó diskurzus része. Ennek megfelelően a korabeli hazai hadtudományi irodalom műfaj rendszerének alábbi rekonstrukciójakor a hadtudománynak elsősorban nyelvi természetű, szövegszerű, irodalmi oldalát ragadtam meg. E müfajrendben Zrínyi műveit - mivel azok önálló feldolgozást érdemelnek - csak jelzésszerűen említem. 1 A tudománytörténet szerint minden tudomány akkor és azáltal lesz tudománnyá, hogy tárgyát definiálják. Egy tudomány megszületése válasz olyan, a gyakorlat által „felvetett kérdésekre, melyhez a nyelvet maguknak kellett kidolgozniuk." Georg Cauguilhem: A tudománytörténet tárgya. Volgo 1991/2. htpp:/Avww.C3.hu/scrip-ta/vulgo/2/1 -2/cauguil.hu A letöltés ideje: 2008.08.12. ' Bene 2007. 60-61. o. Ezért hadtudományról Zrínyi korában csak fenntartással lehet beszélni, s bár a továbbiakban is használom ezt a fogalmat, mindig csak a hadakozással, a háborúval kapcsolatban született írott szöveget értek alatta. 3 M. Roberts: The Military Revolution 1560-1660. Belfast, 1956.; Perjés Géza: Army Provisioning, Lo-gistics and Strategy in the Second Half of the 17th Century. Histórica Academiae Scientiarum Hungáriáé, 16 (1970); Geoffrey Parker: The „Military Revolution" 1560-1660 - A Myth? Journal of Modem History, (1976Rothenberg 2005.; Csikány Tamás: A harmincéves háború. Budapest, 2005. 15-63.; 124-128. o. 4 Rayinond Aron frappáns Clausewitz-müvének címéből kölcsönözve: „penser la guerre". Idézi: Schmidtchen 1990. 239. o. A háborúról való gondolkodás, a hierarchia, a dresszúra: a fegyelmezés és a gyakorlás XVII. században kialakuló, a XVIII. századra megszilárdult gyakorlatának fdozófiai hátteréről 1. Foiicault 1990., különösen Az engedelmes testek és A helyes fegyelmező nevelés módszerei c. fejezetek: 185-236. o. — 503 —