História 1985-1986/1-6. [antikvár]

FIGYELŐ Az „áruló" Károlyi Sándor Közvéleményünkben napjainkban is felfelbukkan az a nézetj hogy II. Rákóczi Ferenc hadainak főparancsnoka, Károlyi Sándor áruló volt. Egyéni érdekből, a bécsi udvartól kapott jutalom elnyerése érdekében vette rá a kuruc sereget, hogy a majté-nyi síkon letegye a fegyvert a császár-király megbízottai előtt. Ha 1711. április 29-én nem köti meg a fejedelem hozzájárulása nélkül a szatmári békét - mondja ugyanez a felfogás -, Rákóczi külső segítséggel megfordíthatta volna a hadiszerencsét. Árulás következménye voh-e a szatmári béke, amely elgáncsolta a magyar lehetőségek kibontakozását, vagy a történelmi kényszerűség szülötte? Hogy a kérdésre válaszolhassunk, tekintsük át a Rákóczi-szabadságharc külpolitikai történetét. Rákóczi kezdettől fogva világosan látta, hogy a másfél évszázados török uralom és a törökkel folytatott háborúk során meggyöngült, elpusztult Magyarország ereje önmagában nem elegendő a Habsburgoktól való elszakadás kivivására. Ezért első perctől kezdve arra törekedett, hogy politikai, sőt katonai segítséget szerezzen. A katonai támadás időpontja 1703-ban kitűnően volt megválasztva; a spanyol örökségért vívott harc európai háborúba torkollt, mely igénybe vette a Habsburgok teljes katonai erejét. Magyarországról az olaszországi és Rajna menti hadszinterekre vezényelték a katonaság nagyobb részét -ezért is járhatott 1703 nyarán a kuruc támadás olyan gyors sikerrel. A spanyol örökösödési háború diplomáciai téren is kedvező helyzetet teremtett a szabadságharc számára. Európa nyugati része két táborra szakadt: egyik oldalon állt Franciaország, az akkori Európa leghatalmasabb állama, igaz, csaknem egyedül, csupán a bajor választó, Portugália, a savoyai herceg és a kölni érsek szövetségében. A másik oldalon a Habsburgok, akkor Ausztria és a német birodalom urai, továbbá szövetségesként a francia hegemóniától rettegő tengeri hatalmak, Hollandia és Anglia. Az erők ilyen csoportosulása szinte magától kínálta egy francia-magyar együttműködés lehetőségét. Rákóczi már első terveiben a franciákkal való politikai és katonai együttműködésre épített. Ahogy két évtizeddel az események után készült Emlékirataiban irta: „Ez a remény volt egyetlen alapja armak, hogy belefogtam a háborúba, amelynek nehézségeit nagyon is előre láttam." XIV. Lajos francia király azonban kezdetben minden együttműködés elöl elzárkózott, s csak az első sikeres harcok hírére fordult Rákóczihoz, havi tízezer tallér támogatást és tüzér meg utász tisztek küldését helyezve kilátásba. A felajánlott pénzügyi segítség inkább csak jelképes volt, mintegy 2000 katona zsoldját fedezte. Armál nagyobb reményekkel kecsegtetett viszont a katonai együttműködés. •| ^rt^-ban a francia hadak minde-X / V/ Jnütt fölényben voltak. A központosított francia hadsereg sorozatos győzelmeket aratott. Ausztria egyébként is a pénzügyi csőd szélén állt, a vállalt 82 ezer katonából csak 50 ezret tudott kiállítani. Baj volt a fölszereléssel és akadozott az utánpótlás is. Hogy Károly főherceggel, azaz a spanyol hadszíntérrel biztosítsák az összeköttetést, a császári sereg zömét Itáliába küldték, miközben az osztrák tartományok szinte védtelenül állottak. A francia hadvezér, Villars, majd utóda Marcin marsall, Bécs városára mért csapással akart gyors győzelmet kierőszakolni. Kuruc csapatok 1711. fősereg egyéb csapatok Egy vödör víz avagy találkozásaim az „árulókkal" „1974. július 24-én délután a keresztet a feliratával a kapu felé félrehúzva találtam, 2 koszorúmat letépték, eldobták, a virágokat elvitték, az egyik mécsestartót is letörték. A keresztet helyére visszahúztam. Kevéssé tépázott egyik koszorúmat ismét a keresztre tettem. Azóta azt is eltüntették, a keresztet újból elhúzták, de feUrata ellenkezőleg van. A javításhoz szükséges állványzat még mindig elbontásra vár, a képen látjuk ezt. Sirgyalázás miatt - ismeretlen tettes ellen - a feljelentés a VIII. ker. Rendőrkapitányságnál van. Ezt a fényképet Naszlady Sándor munkatárs készítette 1974. X. hó elején. A névtábla alján nagybetűkkel valósággal bevéste a tudatlan aljas: ÁRULÓ." Görgei Artúr honvédtábornok, a szabadságharc volt honvédelmi minisztere síremlékének sorsáról jegyezte fel mindezt a fenti fénykép hátuljára Nagy Sándor (ma már nyugdíjas) vízügyi tisztviselő. Hatévi hadifogság után hazatérve, Debrecenből Pestre költözve, 1952-ben passzióból kezdett behatóan foglalkozni Görgeivel, felfigyelve Folytatás a 13. oldalon