História 1988-1991. (teljes évfolyamok) [antikvár]

rriT^)- Légy írnok! Az egyiptomi államigazgatás Keleti társadalmakban az „írástudó" megbecsülése, s6t méltósága - elsősorban az írások bonyolultsága miatt - sokkal magasabb fokon állt és áll a mai napig, mint Európában. Magam is többször megígyeUiettem a kairói kormányhivatalok előtt kis asztaloknál ülő mai írnokokat, akik nagy fontoskodások közepette készítettek el egy-egy beadványt, kérvényt, panaszt a vidékről érkező fellahok számára, miközben azok alázatosan figyelték, amint az írnok tolla fürgén siklott a nagy árkus papírokon, majd keserves sóhajtozás közben fizették ki a nem csekély honoráriumot. Az írni-olvasni nem tudó emberben minden korban fokozottan van jelen a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség érzése az államapparátus legjelentéktelenebb képviselőjével szemben is. A fáraók Egyíptomában ezzel már tökéletesen tisztában voltak és tudatosan az írnoki pályát állították - mint egyetlen, az emberhez valóban méltó foglalkozást - az ifjúság elé példaként. Szatirikus iratokban karikírozták a fizikai munkát: a cipész a bőrt harapja, a kovács ujjai olyanok lesznek, mint a krokodílusé, a paraszt hiába dolgozik, víziló, egér, sáska pusztítja el a termést, és ami még megmaradt, azt az írnok viszi el twszol-gáltatásként. A birodalomépitS bOiokrácia Az írnokok kiképzése nagy gonddal történt, hiszen az államnak jól képzett írástudók sokaságára volt szüksége. Az írás i. e. 3000 táján alakult ki Egyiptomban és rövidesen létrejött a soklépcsös, bonyolult adminísztrá-cíó, amelynek egy hatalmas terület közígaz-'t ' gatását és gazdasági életét kellett irányítania, í Az állami intézmények mellett a magángazdaságok is nagy számban foglalkoztattak írnokokat. Az írásbeliség az egyiptomi állam alappillére volt és történelmük sok apró epizódja őrzödött meg az írnokok feljegyzéseiben, akik a legjelentéktelenebb eseményeket, ügyeket is írásban rögzítették. Az adminisztráció csúcsán a vcrfrnek (tjatí) nevezett főtisztviselő állt, akinek fel-«iatait részletes előírások szabályozták. „Ha bárki Jtérvényt nyújt be a vezírhez földek ügyében, akkor azonfeHU, hogy kihaUgatja a szántóföldek felügyelőjét és a kataszteri ügyekkel foglalkozó bizottságot, rendelje 6t "lagát [a kérvényezőt] is magához. Felső-vagy Alsó-Egyiptomban levő földek eseté- ben két hónapig halaszthatja [az elintézést]. Ha olyan földekről van szó, melyek közel fekszenek a Déli Városhoz [Théba] vagy a székhelyhez, a törvény szerint három napig halaszthatja [az ügyet]. Minden kérvényezőt a törvénynek megfelelően haUgasson ki." Ez csak egy példa a vezimek szóló utasításokból. A szabályzatot annyira fontosnak tartották, hogy több vezír magával vitte a túlvUágra is; az idézett részlet Rehmiré sírjából való. A ve-zfr hatáskörébe tartoztak a gazdasági életet irányító intézmények, hivatalok (kincstár, raktárak, földek határaira felügyelő szervek), ö irányította az építkezéseket, és ö volt, mint a legfőbb bíró, az igazságszolgáltatás feje is. Bár neki kellett felügyelnie a hadseregre és a flottára, méltósága polgári jellegű volt: nem tekintették főparancsnoknak és a haditanácsban sem volt döntő szava. A vezimek elvben az országban történt minden jelentős eseményről tudnia kellett, beosztottjai a fővárosban és vidéken egyaránt jelentéstételi kötelezettséggel tartoztak neki. A nagyobb országrészek elöljáróinak például minden négy hónapos évszak első napján személyesen kellett eléje járulniuk, de írásban is be kellett nyújtaniuk beszámolójukat, A kérvényezőknek, akik a vezírtől kaptak kihallgatást, szintén írásban is le keUett fektetniük panaszukat, kívánságukat, egyébként a hatóságok nem foglalkoztak az üggyel. Alsóbb szinteken is megkívánták a főnökök beosztottjaiktól az írásos tájékoztatást. Ezeknek a jelentéseknek, hivatalos leveleknek megvolt a maguk előírt formája és az írnok-tanulóknak külön be kellett gyakorolniuk az előírt formulákat. A tananyag fontos része volt, hogyan, milyen stílusban kell levelezni az elöljáróval, a kollégával és a beosztottal. Egy udvarias levelet például így kellett bevezetni: „X-től Y-nak; Élet, üdv, egészség Amon-Rének, az istenek királyának kegyében! Azt mondom Izisznek, az összes isteneknek és istennőknek, hogy bár lennél egészséges, és bár élnél sokáig. Bár lennél a fáraó (Élet, üdv, egészség!), a te urad kegyében, életben, jó állapotban és jó egészségben mindig!" Ez még mértéktartó esete a szóvirágok halmozásának, de feimmaradt számos hosszú levél is, ahol a tényleges tartalom nem több, mint egy mondat. Ha viszont egy táiioraok ír egy egyszerű írnoknak, nincs semmiféle töltelék szöveg, semmiféle udvaríaskodás, csak rideg tények és utasítások. lmok: leltáras, könyrelS Egy alázatos levél bizonyos fokig irodalmi teljesítmény volt, de ilyen írásművek elkészítése az írnokok munkájának csak kisebbik részét alkotta. Legtöbb adatunk a thébai nyugati parton levő kézműves telep, Deir el-Medíne írnokainak munkájáról, életéről maradt fenn. A királyi írnokok az „Igazság Helyén" felügyeltek a királysírok elkészítésével kapcsolatos munkálatokra. A nap a munkáslétszám ellenőrzésével kezdődött: névsorokat készítettek és feljegyezték a távolmaradás okát is. Feltűnő, hogy az aprólékos adminisztráció mennyire megfért a laza munka- fegyelemmel. Egyesek azért nem jelentek meg, mert állítólag valamelyik istennek akartak áldozatot bemutatni, mások a feleségük vagy a lányuk betegségére hivatkoztak, de találunk olyan bejegyzést is, hogy áz illető egyszerűen lusta volt. Az írnokok vették át naponta a raktárakból a szerszámokat és a munkához szükséges anyagokat, majd gondos listák megírása után átadták őket a kézműveseknek. A munka befejezése után a szerszámokat vissza kellett szolgáltatni. Fontos feladata volt az írnokoknak a járandóságok kifizetése. A munkások nem pénzként használt lemért fémdarabokat kaptak, hanem havonként természetbeni juttatást: élelmet, ruhát, testápoláshoz szükséges olajakat. Az írnokok emellett különböző magántermészetű feladatokat is vállaltak: leveleket írtak a munkások számára, irodalmi műveket másoltak, elkészítették a kézművesek sírjaínak feliratait. Az egyiptomi írnokok leggyakrabban papirusztekercsekre ütak, mivel azonban ezek drágák voltak, a sürgős, pillanatnyi jelentőségű feljegyzésekre lapos mészkődarabokat használtak. Ha a jegyzet fontos volt, később átmásolták papiruszra. A hivatalos iratokat levéltárakban őrizték. Az azonos természetű írásokat átmásolták, hosszú tekercseken összesítették, fontos témák esetében nem papiruszon, hanem bőrtekercseken. A jogrend, az állampolgárok biztonsága nyugodott ezeken az iratokon. Jó példa erre a híres Mesz(Mosze)-per, egy bonyolult birtokjogi vita egy családon belül, melyben fontos bizonyítékként szerepelnek száz évre visszamenő adóösszeírások. Az egyik fél ezek meghamisítása révén akarta igazát keresztülvinni a törvényszéken. Bár több nemzedéken át megőrizték a hivatalos iratokat, időnként elkerülhetetlenní vált a selejtezés. Az elavult irományok - az ősszetartozók szerencsére többnyire egy csomóban - szemétdombokra kerültek. Ezek a hulladékhalmok később mint becses lelőhelyek vonultak be a régészet történetébe, hiszen Egyiptom száraz klímája alatt a kidobott papiruszok nagy számban vészelték át az évezredeket. Bürokrácia: taktikázás, packázás Az írni tudás, az írásos adminisztráció az egyiptomiak szemében a civilizáltság, a fejlett államélet kritériuma, a rend biztosítéka volt. A bürokrácia, mint negatív fogalom, ezért nem alakulhatott ki. Az írnokok, akiktől forrásaink származnak, egymás tudatlanságát, fontoskodását ugyan kigúnyolták, de saját foglalkozásukról soha nem mondtak rosz-szat. A legmagasabb állami tisztségekbe emelkedett főurak, királyi hercegek előszeretettel örökítették meg magukat írnokként, jelezve azt, hogy későbbi pályafutásukat tudásuknak köszönhették. Természetesen - bár a bürokrácia tudatosan nem témája irodalmuknak - ők maguk is jól Fofylatáj 03 5. oldaíon Folytatás a 2. oldalról értelmiBégből a vil , befolváaa aa üjkori ¦ hivatalnokréteg» s milyen áriási ennek _ _üurépai kultúra és aa államrendszerek azU- Hintze máig alapvető tanulmánya feltérképezi- e réte-társadalmi -besörolódása szerint. Szól az állami Xetés^re. ' get hivatása éo ------------- - hivatalnokokról, a közigazgatási elBl.lárőeáe tiaatviselőiről, a bírósági alkalmazottakról, a katonaság tisztjeiről, a tanárság-i^l, a közüzemek /posta, vasúthálózat/ technikai tisztviselőiről és a városi körzeti autonómiák hivatalnokairól; és szól a magán-hiva-faalnokokról. akik a mind erősebbé váló magángazdaságban szolgálnak. Vajon történetÍrásunk nem tülságoean régimódi-e, amikor te-. matikáiban még mindig az állami-nemzeti összeütközésekre, poli-tikai-párttörténeti osetapatékra bsszpontosit, s ezért nem tud választ adni századvégünk társadalmát izgató kérdésekre? Arra: ; vajön igaz-e, hogy ezen apparátus-hivatalnoki rend szerepe a ' korezakváltásoknál reakciósra fordul? MÍg résaben fenntartója, letéteményese az emberi együttélés kereteit adó intézményeknek - a folyamatosság biztosítója -^ugyanakkor rabjává is lesz a ma-- ga által kitermelt régi szabály- és töirvényrendszereknek. S hogy ' konzerváló erőlrfnt lép fel minden új törekvéssel szemben? Egyál-talto» a 20. század végi eiirópai társas élet nincs-e túlszervez-Hinos-e az egyének élete túlságosan részletezett szabályozásnak alávetve? Ahogy a pontosan szervezett tudás- és tapasztalati anyag állandó jelenléte biztosítója volt az újkori európai kultúra kiemelkedésének, most nem válik-e az évezredes örökség az egyéni elgondolások kibontakozásának akadályozójává? II A bürokrácia társadalomszervező erejének eszköze az írásbeli aég. mnden eu«Spai nyelvben a "hivatöl'"-lal, "irodá"-val, ?»tieztség"-gel összefüggő szóban megtalálható a francia "büro", . eredeti jelentésében "íróasztal" szó. Mint ahogy a modem álla-! mi hivatalnokrendszer is a francia újkori államszervezetet tekintette példájának. A franciaországit, ahol a 13. század folyap-mán az európai tömeges írásbeliség kialakult. Az írás a legerősebb szervezőeszköze a társadaloimak* Állan-í dóauló birodalmak elképzelhetetlenek nélküle az emberiség történelmében. A váltás a teljes szóbeliségről az írásbeliségre a ttXz meghódításának jelentőségével vetekszik az emberiség történelmében. Az írás /mind a képi, mind a betűírás/ teszi lehetővé a munkafolyamat állandóságának megszervezését: ennek köszönhető névsorok, ellenőrző listák készítése, a rendszeresség, ellenőrizhetőség, s az írásba foglalás az egyetlen biztos módja a ha-^nány, azaz a tapasztalati anyag megtartásának. Nem vész el az ' égyftzér már "kitermelt" ismeretanyag. Az írást az emberi munkavégzés szervezettségének, összjiangjának és az együttélés állandósulásának igénye fejleszti ki. Az "írnok" a társadalom szer-vező-funkcicnáriusa. vagy a szervezők elsőszámú munkatársa. S a legtökéletesebb á gondolat kifej.ezésére, hagyományogására az európai betflírás. Volt olyan történetírói felfogás, amely ebből vezette le az eui^pai kultúra kiemelkedését. Mi késztette arra az ewópai népeket, hogy a nehézkes, csak egy szíík jíéteg/elsősorban papok, egyházi személyelv' birtokolta Irásmesterséget a 13. századtól hirtelen átalakitsák fürge kéz-mcz^eú folyó írássá? Amely már köznapi célokra használatos és mindennapi módon elsajátítható. Lehetséges indíték: az európai államok rendszerében az adott területek átfogása állandó igazgatással? Vagy az élénkülő csere- és pénzUzletek szabályozás-igénye? .A kérdésre máig nincs egyértelműi magyarázata a történettudománynak. Mint ahogy azt sem tudja felbecsülni: számszerűleg hogyan alakul a 13. századtól az írni tudásból és így a hivatalnoki munkából élők száma és súlya? Arról már inkább van áttekintésünk: a 17-19. században a hivatali rendszer kiépülése hogyan hozza magával az ún. polgári állam fejlődését, az állam-temet egészét átfogó hivatalszervezetet /igazgatás, technika, egészségügy/, majd politikai képviseleti rendszert. /A történet- tudomány előszeretettel beszél "aktakor8zak"-ról. jelezve: a nehézkes középkori oklevelezéssel szemben a tömeges írásbeliség, az akta lesz az ügyintézés alapja./ Az állam és a magángazdaság írásbelisége hogyan neveli fel önálló társadalmi erővé azt a műíveltségéből, tudásanyagából élő réteget, amelyik legfőbb harcosa lesz a modem polgári-képviseleti államrendszereknekt Az. után: a kötelező ími és olvasni tudás bevezetésével állami vagy magánhivatalnok lesz a "tanár"; az út, a posta, a közüzemek mtTködtetésé vei a "mérnök"; a közegészségügy fejlesztésével az orvos Az írástudó. mflVeltségőrző és örökítő szakember, az értelmiségi immáron biztos fizetésíí, de az adminisztráció kötelékeibe besorolódó ^vatalnokká lesz Azután: az akták, hivatali előírások "behálózzák" a modem társadalmak napi életét azok az egyén szintjén is "elbUrokratizálódnak". A modem történettudomány hiányossága, hogy napjaink kérdés-állítására nem készült fel e téren sem. Vajon hogyan alakul ki e társadalom fölé emelkedő hivatalnokrétegben a hit: ő a közöe-ség dolgainak letéteményese. A szervező-irányitó tevékenység hozamának növekedése a munka- és életfolyamatokban? Vagy általában a szellemi tényező szerepének nyilvánvaló erősödése? "Kormányok, vezetők,^ sőt a pártok is feltámadhatnak, megbukhatnak, az ai^mj-nisztráció marad" - fogalmazzák meg. Ugyanakkor rendelkezünk kutatással arra vonatkozóan: azzal, hogy az államszervezetek gya-Irorlatilag a teljes értelmiségi tevékenységet a maguk miniszteriális ellenőrzése alá vonták /az egyetemi tanár, a kutató, sőt az író is bármikor megfenyíthető állami alkalmazott lett/, nem szorítják-e talán tudomásul sem vett korlátok közé az annyira kívánatos független gondolkodást? Az újkori európai kultúra nagyszeríT fejlődésének egyik titka volt, hogy az értelmiségi szearvező tudást eltartotta, hivatalosan elismerte, állami biztosítékokat adott számára. De vajon azzal, hogy az értelmiségit csak hivatalnokként kezeli, nem emel-e gátat a kultúránk fejlődését biztositó megú.iitó elgondolások megszületése, napfényre kejrülése elé? Vajon szükségszerCf, hogy az írásbeliség, az írás-gondolkodás általános elterjedtsége után is az ügyintézés ne háruljon mindjobban az állampolgárra, hanem továbbra is a társadalom fölé emelt hivatalnok-apparátus számát növelje? Vajon i-gaz, hogy a hivatalnok-apparátus azért aJcar az ügyintézés titkának birtokában maradni, hogy a társadalom, feletti adminisztratív uralmát megőrizze? Vajon az, hogy a mikrochipek világában a hagyományos írásbeliséget a munkafolyamat és közösség szervezésében az új eszköz, a számítógép válthatja fel, mennyiben csökkentheti .vagy alakíthatja át a hivatalnok-szervezetet? S vajon a szervezéstechnika változása mellett egy új típusú társadalmi-^o-liti'<'a'' nyilvánosság programja mennyire követeli meg xigyancsak egy, a munkavégzési-közösségszerveződé si igényekhez visszaidomu-lő bürokrata társadalom kifejlődését? III. A modern bürokrácia legdinamikusabb csoportja a politikai, ennek is legmozgékonyabb része a pártbürokrácia. Láthattuk: az Írástudó, a hivatalnok kezdettől a társas munka és együttélés szervezésének nélkülözhetetlen részeként emelkedett ki a társadalomból. A modern kori hivatalnok, a bürokrata joggal és büszkén mondhatta: ő szakmunkása a hivatalnak. 6 szak-bürokrata. A politika - mint a közösség életének szakszerű irányító ereje - a 20. században e szakhi vat alno kok együttesére támaszkodik. A 20. század politikai életének legjellemzőbb új vonása a hatalomért folytatott harc tömegessé szélesedése. Intézményes keretei a modem politikai pártok, melyek létrehozzák a maguk kodifikált célegyüttesét követő bürokráciát, a pártapparátust. A pártbürokrácia nem szakbürokrácia, hanem a politika "általános" irányának letéteményese. Óriási méretűvé diktatórikus államrendszerek fejlesztik. A diktatúrák a társadalmi élet totális, azaz teljes átpolitizálásának igényével lépnek fel, és ezt a politikai totalitást az uralkodó párt mindent meghatározó eszközével kívánják elémi. A pártbürokrata az "általános politi-