Juss 1991. szeptember-október [antikvár]

Grezsa Ferenc emlékezete* Vásárhely ősi isliolája, a Bethlen Gábor Gimnázium búcsúzik Grezsa Ferenctől, egykori tanárától és igazgatójától. Hosszú hónapok óta nehéz árnyék borult mindannyiónkra, akik növekvő aggodalommal és egyre fogyatkozó reménységgel figyelhettük, miként kisebbedik, mint szűkül össze a láng, amely ebben az erős vitalitású lélekben mindig olyan kiolthatatlannak tűnőn lobogott. S ha értelmünk már-már elfogadta is — megértést színlelve — a génekbe írt kegyetlen ítéletet, nem fogadta azt el — kivételt tevő fölmentést remélve — a szeretet és ragaszkodás vakmerő reménye. De az ítélet — s ki tudja, talán épp a felmentő, szabadító ítéleti — kimondatott. Nincsen többé se „talán", se „hátha", de itt van a hihetetlen, a zordonul visszavonhatatlan bizonyosság: a koporsó kemény bizonyossága. Mi fejet hatjva elfogadjuk a mindannyiunkra kötelező törvényt, amely a romlandó test földi pályáját jelöli ki az életre mozdulástól a dermedt elnémulásig. De van másik törvény is: az ember romolhatatlan lényegét megőrző, továbbéltető törvény: az emlékezésé; egy munkás élet embereket gazdagító értékeinek megmaradásáé. Most, az utolsó búcsú összegezésre kényszerítő helyzetében egyéniségének legjellemzőbb vonásai idéződnek föl friss sebtől sajgó, emlékezetünkben. Negyedfél évtized távolából visszaidézzük az ifjú tanárt, akit az elmélyült szaktárgyi tudás, az egységes világképpé szerveződött műveltség és az egyéniség erős, másoktól elütő színe egyaránt jellemzett. Aki tudott jól tanítani, mert képes volt szomjúságot kelteni a világ és az ember rejtező vagy feltárult titkai iránt, és birtokában volt szakmája eszközeinek, melyekkel az eláradó ismeretfolyam rendezhetővé, befogadhatóvá válik. Nevelni, jellemet formálni csak annak sikerül, aki — mint Grezsa Ferenc — egyéniségét, jellemét, teljes emberségét képes vonzó és követhető példává emelni. Nemcsak a diákok tanára volt ő, de tanított, formált sokunkat, ifjabb, sőt idősebb tanártársait is. Szavának súlya, hitele, tekintélye volt, akár a konferenciák pedagógiai vitáiban emelte azt föl, akár csendes, baráti beszélgetésekben, a tanári szoba kopott díványán ülve, figyelő tekintetek kereszttüzében. Megőrzője és folytatója volt alma materünk legjobb hagyományainak: a tanításban a minőségelv primátusának, nevelésben a lokális és az egyetemes *1991. június 18-án, a Bethlen Gábor Gimnázium nevében Földesi Ferenc búcsúzott Grezsa Ferenctől, az iskola tanárától, igazgatójától. Szerkesztőségünk újabb búcsúszavak helyett e nekrológ közreadásával emlékezik és tiszteleg.