Klió 1997/3. [antikvár]

ÚJ ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSEK Az orosz monarchia arca a XVII-XIX. században Wortman könyve sajátos munka, azt mutatjabe, mit gondolt magáról az orosz kormányzat, pontosabban az uralkodó, és ezt hogyan terjesztette. A bevezetés az európai előzményeket mutatja meg, az udvarok mindig az alattvalók és a külföldiek elámítására rendezték a szertartásokat. Az orosz uralkodók így próbálták megtartani a nemesség lojalitását. Magukat bizonyos értelemben idegennek tekintették, hogy ezáltal megőrizzék a távolságot a nemességtől. Mitikus múltat teremtettek, hősit, amely a hódításra irányult. Oroszország európai jellegét Péter óta alapvetőnek tekintették. A könyv négy nagy részből áll, az első címe: A kölcsönvett jelek, a másodiké Az olümposzi forgatókönyvek, a harmadiké Halandó uralkodók (ez I. Pál és I. Sándor kora), a negyediké A dinasztikus forgatókönyv. Az elsőben már nagy szerepet játszanak az idegen minták, a második a barokk és a felvilágosodás szakasza, a harmadik jelenti az alkalmazkodást a modern korhoz, Miklós pedig a visszatérést a hősi és hódító jelleghez. Péter előtt a bizánci minta volt az uralkodó, nála viszont már inkább a római. Nyugaton a felkenés és a koronázás mintegy szerződés az uralkodó és az egyház között. A koronázást IV. Iván vezette be, és itt ilyenféle szerződésről nem lehetett szó, az egyház az állam kiszolgálója volt. Addig a varégok meghívása jelentette a kezdetet, hangsúlyozva ezzel, hogy az állam nem hódítás útján jött létre. Az állam fogalma csak az első Romanov, Mihály megválasztásával kerül elő. De már előkerül az a motívum, hogy a cár alattvalói testi és lelki jólétének az őre. Az egyházi szertartások, pl. a víz megáldása vízkeresztkor már világi vonásokat is mutat. Péter alatt az egyházi motívumok helyébe egyértelműen a nyugati mintájú világiak kerülnek elő. 1696-ban Azóv elfoglalása után a diadalmenetet Hercules és Mars képével díszített diadalkapuk üdvözölték. Péter Nagy Konstantinhoz, de azután egyre inkább Caesarhoz hasonlította magát. A racionalitás, aközjó szolgálata voltazalapelve. Felesége 1724-es koronázásán még moszkvai és nyugati elemek keveredtek. A császárnők uralkodásának közös vonása volt, hogy valamilyen formában erőszak útj án kerültek a trónra, s szakítaniuk kellett mindig az éppen megelőző uralommal. A század a nemesség uralmának a kiteljesedését hozta. A hivatalos