Múltunk 1990/4. [antikvár]

TANULMÁNYOKg. MÁRKUS GYÖRGYgodesbergtöl berlinig: a német szociáldemokrácia hosszú menetelése az új revizionizmus feléA modern szociáldemokrata elméletnek és gyakorlatnak sajátos központi eleme, W. Brandt képletes kifejezésével, "egyszeregye" van: a társadalmi lét komplex kérdéseire nem a kategorikus ~ fehér kontra fekete ~ "vagy-vagy"-gyal, hanem az "is-is" típusú válaszokkal igyekszik felelni ^ Következik ez a szociáldemokrácia kezdetektől adott, immanens kettősségéből. Mint baloldali, a társadalom alávetett csoportjainak ügyét etikai maximákból kiindulva felvállaló mozgalom, a status quo ellen, az adott viszonyok és törvényszerűségek megváltoztatására törelözik; mint demokratikus, a polgári demokrácia és a parlamentarizmus szabályait természetszerűen elfogadó, az emberi jogok alapzatán álló párt alkalmazkodásra, a realitások és dologi kényszerek tudomásulvételére kényszerül. Egyszerre pártja a liberalizmus értékeit magáévá téve a polgári társadalomnak, s Bernsteinnel szólva a "logikus következményéig végig vitt demokráciában" eszközt és szocialista célt lát: a demokratikus jogoknak a politikán túli gazdasági és társadalmi struktúrára való kiterjesztését. Óhatatlanul szembekerül tehát Sollen és Se-ín ("kellés" és lét), akarat ~ vagy akár voluntarizmus ~ és empíria dilemmájával. Alapvető kérdésekben mégiscsak "vagy-vagy"-szerű elhatárolódásokra volt és van szűkség. Ezek pedig a szabadság, a polgári demokratikus alapelvek, a pluralizmus, a tolerancia, és végül, de nem utolsósorban a piacgazdaság elfogadásával kapcsolatos döntések.A századvég azon híres revizionizmus-vitájának eredménye, amelyből a gyakorlati irányvonal meghatározását tekintve Bernstein, az elméletet és ideológiát, a társadalmi-gazdasági célokat nézve viszont a marxista Kautsky1 W. Brandt: Mérgezett nacionalizmusok vagy nemzetközi együttműködés. FES Tallózó, 1991. l.sz. l.o.