Múltunk 2008/2. [antikvár]

A 20. század elejének politikai gondolkodói azt tapasztalták (vagy vélték tapasztalni), hogy az állam, a politika és a társadalom között létezett (vagy talán csak érzékelt) választófalak már régen leomlottak, azaz hogy lehetetlenség e három szféra" határait határozott vonalakkal megrajzolni. Max Weber A politika mint hivatás című alapművében ezt a fejleményt úgy írta le, mint a modern politikai akaratképzés nyilvánossá és polemikussá válását". Carl Schmitt arra a következtetésre jutott, hogy mivel e változás miatt nagyon nehéz megmondani, hogy mi része a politikának és mi nem, azt kell vizsgálni, hogy mi a" politikai és mi a" nem politikai ügy egy adott helyzetben. Emiatt az elemzés, a politikáról" való gondolkodás kulcskategóriája szerinte nem a politika, hanem a politikai lett, amit olyan módon is hangsúlyozni kívánt, hogy főnevesítette, azaz megalkotta a das Politische" fogalmát. Mit jelent ez? Egyrészt azt, hogy Schmitt azt a speciális jegyet kereste, ami bizonyosan megkülönbözteti egymástól a különféle ügyeket (hiszen intézményes alapon", mivel a határok elmosódtak, már nem lehet különbséget tenni). Úgy vélte: egy kérdés akkor politikai, ha megkülönböztethető általa (benne) a barát és az ellenség.