Múltunk 2008/4. [antikvár]

MISKOLCZY AMBRUS A titkostársasági kultúra születése és kiteljesedése, paroxyzmusa és felszámolása A felvilágosodással összefonódó demokratikus politikai kultúra igazán a titkos társaságokban érvényesült és érvényesülhetett. A titkostársasági paradigma a társadalom válasza; az abszolutizmus elől való menekülés és az ellentámadás igényei alakították ki. Az abszolutista állam ugyanis az élet minden terére ki akarta terjeszteni a befolyását, a kormányzati technika pedig a titkosságra épült. A titkostársasági kultúra ennek a kabinetpolitikának a tükörképeként, mint valamiféle „filantropikus reformáció" fejlődött ki, a maga különböző ágazataival; ezek közül a legerősebb a szabadkőművesség volt. Az utóbbi időben oly sokat emlegetett civil társadalom számára ez biztosította a szabad teret, ahol megszületett az új világ programja. Itt, ebben az „oázisban" büntetlenül folyhatott a diszkusszió, a légkör és a szervezet egyaránt védelmet biztosított. Látszatra ellentmond a fentieknek az a tény, hogy a modern szabadkőművesség Angliában és Skóciában született. Ott, ahol már évtizedek -1688 -óta felállt az alkotmányos monarchia, amelyre a kontinens felvilágosult gondolkodói oly irigykedve néztek. Viszont még élt a polgárháborúk és az abszolutizmus emléke, és a politikai élet is elég undorító volt ahhoz, hogy a felvilágosodás hívei elvágyódjanak valami tiszta térbe - és ezt biztosította a szabadkőművesség. Ami a magyar szabadkőművességet illeti, értékelésében megoszlanak a történészek. Bár nyílt vita nem alakult ki, kontrasztív állásfoglalások és ítéletek láttak napvilágot róla. Tanulmányomban elsősorban ezeket próbálom szembesíteni egymással és a forrásokkal. A vita tétje a polgári átalakulás egészének megítélése.