Múltunk 2009/2 [antikvár]

FÜLÖP MIHÁLY Az Európai Tanácsadó Bizottság (1943-1945) III: A Moszkvába térilett fegyverszünetek A finn kivétel. Különbéke vagy fegyverszünet? Moszkva kivételesen fontosnak tartotta Finnország „kiütését" a háborúból. Sztálin különleges jelentőséget tulajdonított annak, hogy Finnország Németországtól való leválasztását, semlegességének helyreállítását elérje. Már 1941. augusztus 4-én arra kérte az amerikai elnököt, hogy Washington kapcsolatai megszakításával fenyegesse meg Helsinkit. „Ebben az esetben a szovjet kormány Finnország megbékítésére tehetne bizonyos területi engedményeket, hogy új békeszerződést köthessen vele" - hangzott a szovjet kormányfő ígérete. Sztálin ezzel a lépéssel Leningrád bekerítését próbálta széttörni. Sumner Welles amerikai külügyi államtitkár mindenesetre úgy közvetítette az üzenetet a washingtoni finn követnek (az Egyesült Államok nem szakította meg a diplomáciai kapcsolatot Finnországgal), hogy Helsinki azt nehogy a "szovjet gyengeség jelének" értelmezze. Nagy-Britannia Moszkva kérésére helyezte blokád alá Finnországot. Churchill előbb közvetlenül Carl Mannerheim marsallhoz, a finn hadsereg főparancsnokához fordult, hogy elérje Finnország kiválását a háborúból, majd London 1941. december 6-én hadat üzent Helsinkinek. A finn kormány 1941 őszén és telén a szövetségesek felhívásaira azért nem válaszolt, mert reménykedett abban, hogy a német támadás következtében Sztálin rendszere katonai vereséget szenved és összeomlik. Az amerikai külügyminiszter, Cordell Hull is hiábarendelte magához Hjalmar Procopé finn követet. A diplomata a Szovjetunió elleni hadműveletek folytatását azzal indokolta, hogy "hazájuk területét védik". Cordell Hull figyelmeztette: "Ez az érv az égadta egy világon semmit sem fog nyomni a latban a béke asztalánál. Minden azon múlik, ki nyeri meg a háborút?"